Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)

Házassági törvény. Ideiglenes nőtartás. 35 99. A férjnek ama ténykedésével, hogy lépéseket tett arra nézve, hogy nejét, a ki a házassági hűséget súlyosan megsértette, a visszatérésre birja, a nö magaviselete megbocsátottnak csak abban az esetben volt volna tekinthető, ha a házasfelek között a kibékülés valóban létre jő, ennek nem sikerülése következtében pedig a férj a később visszatérésre jelentkezett nejének visszafogadását jogosan tagadhatta meg. (Curia 1904 október 15. G. 240.) 100. Ha a férje neje különélésébe beleegyezett, a nőnek tartásdijat adni köteles. Attól az időtől azonban, midőn a férj a biróság előtt kijelenti, hogy nejét visszafogadni hajlandó s a nő a visszahívás után nem igazolja, hogy jogos oka van a különélésre, a nő tekintendő a házastársi életközösség megbontójának s ettől kezdve tartásdijat nem követelhet. A m. k i r. Curia: Megállapított tényállás szerint alperes a közös lakást 1902. évi november elsejére felmondván, felperest elhagyta s alperes nem gondoskodott olyan lakásról, melyben az alperes a felperessel együtt lakhassék s alperes a felperest lakás nélkül hagyta; már pedig a házassági életközösség a férj és a feleségnek egymással való együttélését követeli meg, ha tehát a férj ezt íentartani nem kívánja s beleegyezett abba, hogy a nő külön éljen, a férj a házassági viszonyból eredő tartási kötelezettségtől nem szabadulhat; jogszabály lévén, hogy ha a férj neje különélésébe beleegyezett, a nőnek tartásdíjat adni köteles. A felebbezési biróság ítéletében megállapittatott, hogy alperes az 1903. évi szeptember 19. napján tartott tárgyaláson kijelentette, hogy felperest kész visszafogadni, sőt felperes a bontó per bírósága által is a házastársi életközösség visszaállítására köteleztetett, ennek azonban felperes nem tett eleget. Minthogy a felebbezési biróság ítéletében nincsenek olyan tények megállapítva, melyek miatt felperesnek visszahivatása után jogos oka volna a különélésre, ezekből következtethető, hogy 1903 szeptember 19. napjától kezdve, vagyis attól az időtől, a midőn aiperes a biróság előtt kijelentette, hogy a felperest visszafogadni hajlandó, jogilag a felperes tekintendő a házastársi életközösség megbontójának, mihez képest jogszabályt sértett a felebbezési biróság, midőn alperest az 1903. évi szeptember 19. napját követő időre is a nőtartásban elmarasztalta. (1904 február 20. I. G. 583/903. sz. a.) (Azonos G. 530/904.) 101. A férj a házassági együttélés rövid ideje alatt durván bánt nejével, a helyett, hogy férji és családfői kötelességéből kifolyólag nejét szeretetteljes bánásmóddal azoknak a tulajdonságoknak elsajátításába bevezette volna, melyek a kölcsönös megértésre, türelmes magaviseletre és egymással szemben való bizalmas bánásmódra vezetnek, a házassági együttélést lehetővé teszik és annak tartósságát biztosítják. A férj bánásmódja ezen fenforgó körülmény mellett, és tekintettel a felek műveltségi és társadalmi állására, oly 3*