Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)

356 A végrehajtási eljárás t.-cz. 30. §-ára alapított végrehajtás megszüntetésére irányuló kereset megbirálására a kir. jbiróság, mint telekkönyvi hatóság illetékes, nem osztja azonban azt a jogi álláspontját, amely szerint a felpere­seket, mint nem a végrehajtást szenvedők jogutódait, ily alapon indított kereseti kérelem előterjesztésére jogosultaknak nem tekin­tette; nem osztja pedig azért, mert ha a végrehajtási törvény 142. §-a értelmében a későbbi bekebelezett telekkönyvi tulajdonos a ko­rábban bejegyzett végrehajtási zálogjog alapján az ingatlanra való végrehajtási eljárás foganatosítását tűrni tartozik, ebből jogszerü­leg következik, hogy mint jelzálogtulajdonos a végrehajtatóval szemben a törvényes feltételek fenforgása mellett, élhet azokkal a jogokkal is, amelyek a végrehajtást szenvedőt megilletik s ekként a végrehajtási törvény 30. §-ára alapított végrehajtásmegszüntetési kereset indítására is jogosult. A kir. Curia: A kir. tábla ítélete indokolásánál fogva hely­benhagyatik. (104 szeptember 14. 3487/1904. sz. a.) 952. A végr. törv. 30. §-ában meghatározott korlátozás, ül. megszüntetés a biztosítási végrehajtás tekintetében is kérhető, még­pedig tekintet nélkül arra, hogy a biztosítási végrehajtás a végr. törvény mely szakasza alapján lett elrendelve. A kir. törvényszék: A tényállás alapján, tekintettel arra,, hogy a végreh. törv. 30. §, általában végrehajtás, mint egységes jogi fogalom korlátozása s illetve megszüntetése tekintetében rendelke zik, a végreh. törv.-nek szelleméből sem vonható oly következtetem hogy csupán a kielégítési végrehajtás volna megszüntethető, illetve korlátozható és tekintettel arra, hogy alperesnek állítólagos köve­telése kétségtelenül nem azon összegben áll fenn, melynek erejéig a biztosítás elrendeltetett; azért felperes keresetében részben helyt adva, az elrendelt biztosítási végrehajtást a tényleg peres követelés 10,338 K. 15 f. erejéig korlátozni kellett, annál is inkább, mert alpe­res azáltal, hogy őt kétségtelenül meg nem illető összeg erejéig ve­zetett bizt. végrehajtást felperes ellen, annak nyilvánvalóan jogsé­relmet okozott. Ellenben felperes azon kérelmével, hogy az ellene­alperes által vezetett folytatólagos bizt. végreh. egészen megszün­tettessék elutasítandó volt, mert a folytatólagos végreh. az alap­végrehajtásnak csak kiegészítése lévén, az alapvégreh.-nak korláto­zásával a folytatólagos is korlátozva van, de külön meg nem szün­tethető, stb. A kir. ítélőtábla: A végrehajtás korlátozási kereset az 1881 : LX. 30. §. szerint csak oly tényekre alapitható, amelyek a ha­tározat hozatalát megelőző peres eljárás befejezése után, a birói egyezség megkötése után, a közjegyzői okirat alapján elrendelt vég­rehajtásnál a végrehajtási végzés kézbesítése után merültek fel, s kifogás utján érvényesíthetők nem voltak. Ilyen esetek általában véve a biztosítási végrehajtásoknál nem fordulnak elő, a 223., 225., 226. §§. szerint elrendelt biztosításoknál a peres eljárás befejezésé­ről és az abban hozott döntő, véghatározat létéről szó még nem lehet. E perorvoslat tehát biztosítási végrehajtásnál csak a 224.

Next

/
Thumbnails
Contents