Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)

338 Sommás eljárás. 890. A felebbezési bíróság azzal nem sértett lényeges eljárási jogszabályt, hogy a felpereseket eskü alatt kihallgatta és esküre bocsátotta, mielőtt még a más bizonyitási módokkal való bizonyítás tekintetében az eljárás befejeztetett volna. (Curia 1904 november 30. G. 367.) 891. Amikor a bizonyításra kötelezett fél ellenfele az eskü alatti kihallgatásra megidéztetvén, a kihallgatásra kitűzött határ­napon elegendő indok nélkül személyesen meg nem jelent s kép­viselője kijelentette, hogy megjelenni nem is fog, a bíróság magát a bizonyító felet jogszabály sértése nélkül hallgathatta ki eskü alatt és bocsáthatta esküre. (Curia 1904 november 9. G. 259.) 892. Arra nézve nincs kötelező eljárási szabály, hogy a bíró­ság, ha mindkét felet eskü alatt kihallgatja, a felek közül előbb me­lyiket hallgassa ki és hogy a bíróság a felet csak akkor hallgassa ki, ha erre őt megidézte, nem pedig akkor is, ha a fél eskü alatti ki­hallgatás végett idézés nélkül megjelent, esetleg saját ügyvédje által előállíttatott. (Curia 1904 szeptember 16. G. 157.) 893. A törvényes képviselőjük által perben álló kiskorúak peres feleknek tekintendők s reájuk nézve kihallgatásuk s megesketteté­sük szempontjából a sommás eljárásnak nem a tanukra vonatkozó, hanem 95. és 96. §-aiban foglalt szabályok az irányadók. — A som­más eljárás 95. §-a kötelező bizonyitási szabályt tartalmaz, amidőn rendeli, hogy a biró abban az esetben, ha az egyik felet eskü alatt kihallgatta, a másik felet is köteles eskü alatt kihallgatni, ha ezt az eskü kivétele előtt kérte és csak ezután döntse el, hogy közülök me­lyiket bocsássa esküre. (Curia 1904 november 11. I. G. 305. sz. a.) Birói határozatok. 102. §. 894. Abban a kérdésben, hogy perújításnak van-e helye, avagy nincsen, nem végzéssel, hanem ítélettel kell határozni. (Curia 1904 június 25. I. H. 17/1904. sz. a.) 898. A S. E. 104. §-ban szabályozott elismerés nem azonos a S. E. 58. §-ban meghatározott beismeréssel; elismerés ugyanis az, ha a perbeli fél a perben az ellenfelének vele szemben érvényesíteni kivánt jogát ismeri kifejezetten el; beismerés pedig az, ha a perbeli fél a perben az ellenfele részéről felhozott valamely ténykörülmény valóságát ismeri be. (Curia 1904 október 12. I. G. 237. sz. a.) 108—114. §. 896. Az örökösökként perbevontaknak jogukban és érdekük­ben áll ugy a követelés fenn nem állásával, mint azzal védekezni,

Next

/
Thumbnails
Contents