Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)

Bizony itás. 335 belül adta be az illetékes bírósághoz. Jelen esetben tehát az 1893. évi XVIII. t.-cz. 28. §. 3. bek.-ben foglalt rendelkezés nyer alkalmazást. Jóllehet a most idézett § csak azt emliti, hogy ha a keresetet a nem illetékes biróság hiv.-ból visszautasítja vagy az eljárást megszünteti, — jelen esetben pedig a pert az illetékességi kifogás folytán felperes birói határozat bevárása nélkül tette le, — az emitett 28. §. intézkedése mégis alkalmazandó, mert az 1893: XVIII. t.-cz.ben felvett ezen uj rendelkezés czéljának súlypontja nem azon fekszik, hogy az illetéktelenségét a biróság mondja ki, hanem azon a félnek nyújtott kedvezményen, hogy eltévesztett illetékesség hiányából az anyagi igazság érvényesítésétől ne üttessék el, kellő perjogi garantiát találván a törv.-hozó abban, hogy az ujabbi keresetre 30 napi határidőt tűzött ki; ennélfogva tekintve arra a jogszabályra is, hogy a perletétel folytán a per megszűnik, felperesnek az illetéktelenség miatt kifogásolt perletétele olyan elbírálás alá esik, mintha az illetéktelenségét a biróság mondotta volna ki. Jelen döntésnek végül az sem áll útjában, hogy az 1884: XVII. t.-cz. 176. §-a szerint a 8 napi határidő elmulasztása a kereseti jogvesztés hatályával bir, — mert az 1893: XVIII. t.-cz. 28. §. szerint a perinditás magánjogi hatályai fenmaradnak, — e törvénynek ig. min. indokolása szerint a magánjogi követelés elévülésének kezdésére értendő; az elévülés pedig, mely magának a követelésnek elenyésztét vonja maga után, semmiben sem lényegtelenebb, mint az, midőn a kereseti jog érvényesithetése enyészik el. (1904 február 13. 456. sz. a.) 52. §. 873. A kir. tábla Ítélete helybenhagyatik felhívott indokaiból s azért, mert a sommás eljárási törvény 52. §-ának amaz intézkedése, hogy a per az elmulasztott tárgyalástól számítandó 3 év elteltével tekinthető csak megszűntnek, mint eljárási szabály az anyagi váltójogban megállapított elévülési szabályokat egyáltalában nem érintheti. (Curia 1904 szeptember 22. 1612/1903.) Bizonyítás. 57—6i. §. 874. A perújítás a felebbezésnek egy neme lévén, az alapperbeli egyetemlegesen elmarasztalt pertársak egyikének a vallomása, a másik pertárs által indított újított perben nem tekinthető olyan bizonyítéknak, amely az alapperbeli tényállás megdöntésére alkalmas volna. (Budapesti tábla 1904 január 11. G. 250/1903.) 875. Az a körülmény, hogy alperesek az alapperben felperes kereseti követelését beismerték vagy elismerték, nem zárja ki annak lehetőségét és alperesek részéről bizonyítását, hogy az a beismerés vagy elismerés tévedésből és különösen felperes tévesztéséből történt; ebben az esetben pedig az a beismerés vagy elismerés jogilag