Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)

1 'olgári perrendtartás. 9- §• 776. Az állandóan követett törvénykezési gyakorlat által elfogadott jogszabály az, hogy a tárgyalás folyamán a keresetnek addig perben nem álló személyekre azok utólagos perbevonása mellett való kiterjesztése csak azokban az esetekben engedhető meg, melyekben a per érdeme, az utólag perbe idéztetni kért személyek perben állása nélkül el nem dönthető. (Curia 1904 május 5. G. 745/903.) 1881 : LIX. t.-cz. 12. §. 777. Az 1874: XV. t.-cz. 1. §. szerint a kir. jbiróságok, mint tkkvi hatóságok előtt folyamatba tett perekben a jegyzőkönyvi tárgyalásra nézve előirt szabályok alkalmazandók s az 1881: LIX. t.-cz. 12. §-ának első bekezdése szerint ez eljárás folyamán az ügyvédi képviselet kötelező; a felfolyamodás ügyvéd által ellenjegyezve nincs s a felfolyamodónak a felfolyamodás külzetén kitüntetett polgári állása szerint a felfolyamodó nem tartozik azok közé a külön minősitvényü egyének közé, akik az 1881: LIX. t.-cz. 12. §-ának második bekezdése értelmében az ügyvédi képviselet kötelező volta alól kivéve vannak. (Curia 1904 május 17-én. 2828. sz.) Az eljárásról. 1881 : LIX. t.-cz. 14. §. 778. A sommás perut kizárólagos voltának hiányában csak kifogás utján érvényesithető az a pergátló kifogás, hogy valamely per rendes ügyutra nem tartozik, a makacssági itélet ellen beadott felebbezésben felhozott ily irányú kifogás tehát figyelembe nem vehető. (Curia 1904 január 26. 5225/1903. sz. a.) 16. §. 779. Annak a kérelemnek, hogy alperes az eredeti okirat felmutatására köteleztessék az illetékességi tárgyalás során helye nincsen. (Budapesti kir. tábla 1904 deczeinber 7. 3156/1904. sz. a.) A bizonyításról. Beismerés. 158—164. §. 780. Az a körülmény, hogy alperesek az alapperben felperes kereseti követelését beismerték vagy elismerték, nem zárja ki annak lehetőségét és alperesek részéről ujitott perben bizonyitását, hogy az a beismerés vagy elismerés tévedéséből és különösen felperes tévesztéséből történt; ebben az esetben pedig az a beismerés vagy elismerés jogilag hatályosnak többe nem tekinthető. (M. kir. Curia mint felülvizsgálati bíróság 1904 május 18. G. 769/1903. sz. a.)