Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)

i8 Magánjog. 41. A kiskorú leánygyermekek bármily társadalmi állásban és bármily vagyoni viszonyok közt 14 éves életkoruk betöltése előtt oly zsenge korúak, hogy keresetképeseknek 14 éves életkoruk betöltése előtt nem tekinthetők. (Curia 1904 márczius 24. 1719— 903. sz. a.) 42. A természetes atyának gyermektartási kötelezettségén nem változtat sem az, hogy a törvénytelen gyermek az anyai nagyszülők gondviselése alá került, sem pedig az, hogy ő vagyontalan s munkaképtelen. (Kir. Curia mint felülvizsgálati bíróság 1904 október 10. I. G. 132/1904. sz. a.) 43. Az a vélelem, hogy a törvénytelen gyermek nemzőjének az tekintendő, a ki a gyermek anyjával a gyermek születésétől visszafelé számítva 182 napnál nem kevesebb és 300 napnál nem hosszabb idő alatt nemileg közösült, mindenkor beszámítva a közösülés és a születés napját is, oly kizárólagos jellegű, mely ellenbizonyítást nem tür és ebből kifolyóan sem annak, hogy a terhesség a vélelmezett fogamzási időn belül mely határozott időpontban vette kezdetét, sem pedig annak, hogy a gyermek születése a vélelmi időn kivül történt közösülésnek volna következménye, bizonyítása meg nem engedhető. (Kir. Curia mint felülvizsgálati bíróság 1904 október 14. I. G. 236/1904. sz. a.) Azonos G. 110/904. 44. Az anya törvénytelen gyermekének apjától csábítás vagy büntetendő cselekmény esetében a szüléssel okozott vagyoni hátrány megtérítését is követelheti. A kir. Curia mint felülvizsgálati bíróság: A felebbezési bíróság tényként azt állapította meg, hogy felperes, mint nevelőnő az alperesnél ennek leánya mellett volt alkalmazva és állandóan alperes lakásában tartózkodott, hogy mikor alperes neje és leánya ejutaztak, alperes éjjel a felperes lakta szobába, hol ez már aludt, behatolt, és ez által ennek keletkezett védtelen és önkívületien állapotát felhasználva, vele nemileg közösült, ez pedig a vélelmi időn belül, házasságon kivüi és igy törvénytelen fiúgyermeket szült. E tényállás mellett nem ütközik jogszabályba a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, a mely szerint alperest az illető gyermek tartására és a születéssel okozott vagyoni hátrány viselésére kötelezte; mert a törvénytelen gyermek eltartásáról első sorban annak apja köteles gondoskodni, a törvénytelen gyermek apjának pedig az vélelmezendő, ki a gyermeknek anyjával a születéstől visszafelé számított 6 hónapnál nem rövidebb és 10 hónapnál nem hosszabb idő alatt nemileg közösült, és mert az anya törvénytelen gyermekének apjától csábítás vagy büntetendő cselekmény esetében a szüléssel okozott vagyoni hátrány megtérítését is követelheti, már pedig a fent idézett tényállás a büntetendő cselekmény tényálladékát nyilván magában foglalja. (1904 szeptember 16. G. 157/1904. szám alatt.)