Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)

274 Csődtörvénv tek által a csődtömegből elvont értéknek visszafizetésérc kérte köteleztetni, még folyamatban és elsőbirósági elintézés alatt állanak, kizárja azt, hogy az elrendelt csod a csödtörv. 165. §-a értelmében vagyonhiány okából már most megszüntettessék, mert az, hogy a csődtömeg fog-e és mily vagyonnal rendelkezni, első sorban ezeknek a megtámadási pereknek eredményétől függ. Az a kérdés pedig, melyre az elsőbiróság a csőd megszüntetésének elrendelését alapította, hogv t. i. az emiitett megtámadási perek a tömeggondnok által a szolnoki kir. tszék előtt a csődbíróság felfogása szerint oly időben indíttattak, amikor a megtámadási jog a csődtörv. 37. §. értelmében már elévült, a csődbíróság által fel nem vehető és el nem dönthető, mert az elévülés kifogása csak a megtámadási per illetékes bírósága előtt hozható fel és annak alapos vagy alaptalan volta, mint minden egyéb perbeli védekezésé, csakis a per bírósága által hozandó ítéletben dönthető el és mert ebben a perbíróság még nem döntött, a csődbíróság pedig jogosan nem dönthetett, semmi törvényes alapja nincs annak, hogy a csőd megszüntetése vagyonhiány okából a folyamatban levő megtámadási perek jogérvényes befejezése előtt elrendeltessék. A m. kir. C n r i a: A másodbiróság végzése a benne felhozott indokok alapján helybenhagyatik. (1904 január 28. 69/v. sz. a.) A csődvagyon felosztása. 170. §. 711. A tömeghitelező azon panaszának elbírálására, hogy a tömeggondnok az ö részére már megállapított követelés egyrészét kifizetni vonakodik, az eljárt csődbirósági bir hatáskörrel. (Budapesti kir. tábla 1904 deczember 13. 3440/V. 1904. sz. a.) A kényszeregyezség. 223. §. 712. Az egyes hitelezőknek a kereskedelmi törvény 189. §-ára alapított igényét nem szüntette meg az a körülmény, hogy felperes betétösszegére nézve, amelynek elvesztése miatt alperesek ellen kárkövetelést érvényesít, a részvénytársaság ellen nyitott csődben létrejött kényszeregyesség folytán részben kielégítést nyert. 713. A csődben létrejött egyezség utján a főadósnak elengedett hányad a mellékkötelezettel szemben sem érvényesíthető. Alaptalan felperesnek az az érvelése, hogy másodrendű alperes a 2. alatti eredeti egyezség értelmében is marasztalandó, mert a fennálló kereskedelmi szokás szerint a fizetésképtelenség alkalmával kötött egyezségeknél az egyezségileg megszabott fizetési határidők be nem tartása esetén a hitelezőnek eredeti egész követelése önként, külön kikötés nélkül is feléled; mert az, hogy az elengedett követeléshez volt joga feléled-e a hitelezőnek, ha az egyezségi váltó