Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)
256 Csődtörvény nak az eladás idejében volt értékén jelentékenyen alul maradt, tehát már maga az ügylet megkötése önmagában véve károsító volt; vagy pedig azt, hogy közadóst a kérdéses vételi ügylet megkötésénél a hitelezők megkárosítására irányuló szándék vezette és hogy a vevő alperesek az eladó közadósnak ezt a szándékát az ügylet megkötése alkalmával ismerték is. A per adatai alapján azonban ezen körülmények egyikét sem lehetett bebizonyitottnak elfogadni stb. A k i r. Curia: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik a benne felhozott indokok alapján s a felebbezésre való tekintettel azért is, mert felperes keresetében azért kérte az A. alatti jogügyletnek a csődhitelezőkkel szemben való hatálytalanítást, hogy közadós a B. alatti jegyzékben felsorolt árukat, melyek 14,206 frt beszerzési árba kerültek, 6784 frt 37 kr. vételárért adván el az I. rendű alperesnek akkor, a mikor már a közadós fizetéseit megszüntette és erről alpereseknek tudomása volt, a csődhitelezők ezáltal a jogügylet által megkárosittattak. A másodbiróság ennek a kérelemnek megfelelően helyesen tette tehát első sorban vizsgálat tárgyává azt a perdöntő kérdést, hogy a csődhitelezők az A. alatti jogügylet megkötése által tényleg megkárosittattak-e ? Ehhez képest Ítéletének indokaiban helyesen fejtette ki, hogy pusztán azért, mivel közadós a 14,206 frt beszerzési árba került árukat 6784 frt 37 kr. vételárért adta el az I. rendű alperesnek, a csődhitelezők meg nem károsittattak, mert igaz ugyan, hogy a meghallgatott szakértők egyhangú véleménye szerint a B. alatti jegyzékben felsorolt áruk beszerzési ára a hiányzó és megrongált tárgyak és a három darab smyrna szőnyeg kivételével 13,119 frt 62 kr.-t tett ki, de nem az a döntő, hogy az eladott áruk beszerzési ára annak idején mennyire rúgott, hanem az a döntő, hogy az áruknak az eladás idejében mennyi volt a rendes kereskedelmi értéke. Ugyanis maga az eladás ténye a csődhitelezőkre csak akkor tekinthető kárositónak, ha az eladás az áruknak az eladás idejében volt tényleges kereskedelmi értékén alul számbavehető különbséggel történt; ez az eset azonban a jelen perben fen nem forog, mert a másodbiróság vonatkozó indokai szerint helyesen fejtette ki, hogy ugyancsak a meghallgatott szakértők többségének véleményére, továbbá a másodbiróság Ítéletének indokaiban megnevezett tanuk vallomására és az ugyanott megjelölt egyéb adatra való tekintettel, a vétel tárgyát képezett áruknak 6784 frt 37 kr. vételárban történt eladása, azok rendes forgalmi értékén lényegesen alul nem eszközöltetett s igy a közadós szolgáltatása és az ellenszolgáltatás közt számbavehető aránytalanság meg nem állapitható, következésképp maga az eladás ténye a jelen esetben a csődhitelezőkre nézve kárositónak nem tekinthető és pedig annál kevésbbé, mert az a körülmény, hogy a közadós által kapott vételár a csődtömegbe mind be nem folyt, közadósnak az I. rendű alperessel kötött vételügylettől önálló és független cselekvénye folytán állván elő, a csődtörvény 27. §-ának 1. pontja értelmében magának a jogügyletnek megtámadhatósága szempontjából sulylyal nem bir. (Curia 1904 deczember 21. 1705/1903. sz. a.)
