Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)

A vaspályák kártérítési kötelezettsége. 223 vasúti utazással járó gondosság és vigyázat az utazót terheli. (1904. május hó 31. 3673.) 596/a. A vaspályák felelősségét szabályozó 1874: XVIIL t.-cz ben a vasutaknak az a kártérítési felelőssége van szabályozva, mely őket a vasút üzemének különleges veszélyeivel okozati összefüggésben álló balesetek folytán terheli, az a baleset azonban, amely a vasúti fűtőház melletti csatornán dolgozó munkást a föld beomlása által érte, ilyennek nem tekinthető. — A mennyiben azonban a csatorna kiduczolása mellett a falazás veszély nélkül végezhető és a baleset mindenesetre elhárítható lett volna, a vasutat, mint munkaadót kártérítési felelősség terheli a kiduczolás, mint óvóintézkedés megtételének elmulasztásáért, még pedig a teljes kárra nézve, s e felelősség az alapon, hogy a munkásnak tudnia kellett arról, hogy a munka a csatorna kiduczolása nélkül veszélylyel jár, nem osztható meg, minthogy a munkaadó kötelességét képezi mindazoknak az óvóintézkedésnek a megtétele, amelyek a munkás testi épségének megóvására szükségesek. (Curia 1903 deczember 22. 6633/903. sz. a.) 597. A vaspálya felelős azon károkért, melyet valaki a vaspálya üzeménél bekövetkezett testi sérülése következtében szenvedett, ennélfogva ha a balesetből kifolyólag a sérült testi épségének teljes helyreállításához fürdők szükségesek, az ezzel kapcsolatos kiadásokat is megtéríteni tartozik. (Curia 1904 okt. 27. 6545.) 598. Felperes kártérítés iránti keresetével elutasittatik, mert a sérült csekély figyelem mellett is megláthatta volna azt, hogy a túlsó sorompó le van eresztve, neki a fenforgott körülmények között nem lett volna szabad a pályatestre mennie, ha tehát mégis a pályatestre ment s ott a helyett, hogy noha elég ideje volt az átmeneteire vagy legalább saját életének a megmentésére, a leeresztett sorompó előtt a kocsiban maradva megállott, az állás és tétlensége közben beállott baleset őt a saját hibájából érte. A m. k i r. Curia: Jóllehet a tanuk vallomása alapján megállapítható az, hogy a néh. P. Albert kocsija ugy került a pálya testre, hogy az átjárónak az isaszeghi-ut felőli részén a sorompó nem volt kellően leeresztve, mindazonáltal a tanuk vallomásával az is megállapítható, hogy az átjáró másik oldalán a sorompó kellő időben és kellő módon leeresztve volt. Minthogy pedig néh. P. Albert csekély figyelem mellett is megláthatta volna azt, hogy a túlsó sorompó le van eresztve, neki a fenforgott körülmények között nem lett volna szabad a pályatestre menni, ha tehát mégis a pályatestre ment, s ott a helyett, hogy noha a tanuk vallomása szerint elég ideje volt az átmeneteire, vagy legalább a saját életének megmentésére, a leeresztett sorompó előtt a kocsiban maradva megállott, az állás és tétlensége közben beállott baleset őt a saját hibájából érte, amint ezt támogatja saját nejének, a felperesnek és testvérének a btő eljárás során tett az a vallomása is, hogy néh. P. Albertnek a pályatesten nem ís kellett átmennie, s igy a szerencsét-