Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)

2IÓ Magánjog*. ezen kötelezettségénél számba venni tartozik a munkásnak a veszély megszokásából eredő könnyelműségét is. (A m. kir. Curia 1904 január 7. 778/903. sz. a. és 4761/904.) 578. Az, aki terményeinek kicséplését a gép tulajdonosának vállalatba adta, hogy ez azt saját gépével és gépészével végeztesse, a cséplésből a munkást ért balesetért nem lehet felelős csak azért, mert a cséplésnél alkalmazott munkásokat ő dijazta. (Curia. 1904 január 29. 6439/903. sz. a.) 579. A munkás hajnali egy órától volt elfoglalva s tiltakozása ellenére késő este kellett a kévéket a kocsira rakni; útközben a kévék s a rajtuk ülő munkás a kocsiról lecsúsztak, s ez utóbbi balesetet szenvedett. A baleset közvetlen oka az volt, hogy a kocsi roszszul volt megrakva, s ezt a munkát a felperes egyedül végezte, és bár ez a munka sötétben is végezhető, azonban ilyenkor nehezebb, s fokozottabb figyelmet igényel, felperes pedig a rakodáskor az azon napi megerőltető munka következtében elcsigázott és fáradt volt. Megállapittatott a munkaadó kártéritési felelőssége, mert ő volt az, a ki a sötétben való rakodást elrendelte, annál maga is segédkezett és elmulasztotta arra felügyelni, hogy a sötétben teljesiteni rendelt munka a sötétség, mint természetszerű akadály ellenére is oly helyesen és szakszerűen teljesittetett-e, hogy abból a lovak hajtásával megbizott felperesre baleset ne származzék. (Curia 1904 deczember 22. I. G. 422/1904. sz. a.) 580. A munkaadó munkásai részére üvegalju — használat közben az összetörés esélyének könnyen kitett — lámpásokat tartott, munkaközben a lámpa alja eltörött, a kőolaj meggyuladt, s ennek folytán a munkás megsérül. — A munkaadó kártéritési kötelezettsége megállapittatott, mert a sérülés a testi épségre könnyen veszélyessé válható eszköz alkalmazása folytán keletkezett, s mert ezen kötelezettséget az a körülmény, hogy a sérült magát hol és ki által gyógykezeltette, meg nem szünteti. (Curia 1904 deczember 22. 105. 1904. sz. a.) 581. Jogszabály, hogy aki olyan ipart vagy üzemet folytat, mely már a természeténél fogva veszélylyel jár és nemcsak az alkalmazottjaira, hanem az idegenekre is veszélyt idézhet elő, a veszélyből eredő kárért a vállalkozó felelős, tekintet nélkül arra, hogy a kár bekövetkezése valamely mulasztására vezethető-e vissza, kivéve azt az esetet, ha erőhatalom, vagy a károsult félnek a hibája okozta a kárt. Ily üzem a gőzhajózási vállalat is. (Budapesti kir. tábla 1904 november 18. I. G. 324/904. sz. a.)