Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)

Magánjog. szerződésileg kötelezett P. J.-t ölte meg, azért kétségtelen, hogy az a tény, miként felperes a szerződésileg kötelezett P. J. ellenében ezen tartásra vonatkozó igényét nem érvényesítheti, alperesnek, vétkes és kárt okozó cselekménye folytán következeti be. Ennélfogva arra való tekintet nélkül, hogy vannak-e oly személyek, kik egyébként felperest a törvénynél fogva tartani kötelesek: alperes a megölt személy által elvállalt szerződéses tartási kötelezettségért felperessel mint károsulttal szemben, első sorban felelős; a miért is az elsőbiróság ítéletét, az alperes által felebbezett abban a részében, melylyel az eljáró kir. törvényszék alperest a felperes eltartására szükséges összegnek a P. J. hagyatékából nem fedezhető részében és mint pervesztest a perköltségben elmarasztalta, helyben kellett hagyni. (A m. kir. Curia: 1904. évi november hó 10-én, 7334 ) A kötelmek tartalma. 1. A teljesítés módja, helye s ideje. (Tervezet 1107—1126. §.) 393. Oly esetben, a mikor az adós a fizetést részletekben teljesíteni kötelezte, és valamely lejárt részlet fizetését elmulasztotta,, a többi, még le nem járt részletek esedékesekké csak akkor válnak,, ha a mulasztásnak ez a jogkövetkezménye szerződésileg kiköttetett, következőleg egymaga a részletfizetési mulasztás ezt a jogkövetkezményt maga után nem vonja. (Curia 1903 deczember 29. I. G. 427/903. sz. a.) 394. Ellenkező kikötés nem létében, a szállított anyagok értéke attól, a kinek részére a szállítás történt, a szállítás megtörténtével rendszerint követelhető, a szállítás biztosítására letett óvadék kiadása pedig a szerződési viszony megszűntével rendszerint megnem tagadható, amiért is, ha az egyik fél a szerződéses viszonyt megszünteti, a másik fél által a fentiek iránt indított kereset időelőttinek nem tekinthető. (Kir. Curia mint felülvizsgálati bíróság 1904. évi deczember 21. G. 402/904. sz. a.) 395. Az állandóan követett birói gyakorlat szerint a visszatérő időben állandóan teljesítendő hasonló szolgáltatásnak készpénzbeli egyenértéke, a mit a kötelezett annak idejében időről-időre nyilván vagyoni állapotának veszélyeztetése nélkül megfelelő részletekben fizethetett volna, a múltra nézve utólag meg nem Ítélhető, ha annak érvényesítésénél a jogosítottat hosszabb időn át indokolatlan