Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)

totta, hogv az Örökhagyó a beszámítást világosan és határozottan kizáró kijelentést tett; mert még ha valónak vétetnek is felperesnek az az állítása, hogy örökhagyó akkor, mikor vagyonának nagyobi) részét gyermekeinek előre kiadta, azt a kijelentést tette volna, hogy felperesnek azért ád előre nagyobb értéket, mint többi gyermekének, mivel az utóbbiak nevelése többe került, még ebből teljes bizonysággal nem következtethető, hogy a felperesnek előre kiadott értéktöbblet beszámítását kizárni akarta; ez a nyilatkozat tehát e tekintetben az örökhagy.') világos és határozott nyilatkozatának nem vehető, következően felperes az értéktöbblet beszámítását tűrni tartozik: mig ellenben az a költség, melv alperesek neveltetésére fordíttatott, még ha meghaladta volna is a felperes neveltetésérc fordított költséget, természeténél és czéljánál fogva beszámítás tárgyát nem képezheti. (Curia 1904 szeptember 13. 6414/903. sz. a.) 257. Az a körülmény, hogy a hagyatéki bíróság a hagyatéki ingatlanokat az élők közötti ügylet utján jogot szerzőnek örökség czimén adja át, a szerzés jogi természetére befolyással nincsen. Az örökösödésnek kizárólagosan háromféle alapja van, nevezetesen az örökösödési szerződés, ennek nem létében a végrendelet és ennek nem létében a törvényes örökösödés rendje, a mely utóbbi szerint a szülő után kizárólag a leszármazót illeti meg az örökösödés; máifjedig a felebbezési bíróság által alakilag és tartalmilag valóknak elfogadott hagyatéki iratok szerint G. M. után tőle származó örökösödési szerződés vagy végrendelet nem maradt, ellenben maradtak leszármazói és hagyatékához tartoztak a szóban forgó ingatlanok is; következésképpen ezek az ingatlanok is minden alakszerűség nélkül is már G. M. elhaltával örökségképpen csak az illető leszármazókra szállottak és azok tulajdonjogát alperes csakis valamely, az örökösödésen kívül álló és az illető leszármazók akaratelhatározásából folyó élők közötti ügylet utján szerezhette jogilag meg; ezzel szemben tehát a jelen perben, a miben felperesu keresete következtében alperes örökösi minősége vizsgálat tárgj^ává volt teendő, mi jogi jelentőséggel sem bir egymagában véve az, hogy a hagyatéki bíróság azokat az ingatlanokat örökösödés czimén adta alperesnek, hogy a telekkönyvben is alperes szerzése cziméül örökösödés van bejegyezve és hogy ennek folyamául közvetlenül alperes ellen a felperesi követelés erejéig azokra az ingatlanokra a zálogjog előjegyzése elrendeltetett; hanem jogilag nyilvánvaló, hogy G. M.-nak alperes nem örököse és hogy azokat az ingatlanokat alperes nem örökölte G. M. után. (1904 augusztus 31. G. 95.) 258. Az a jogszabály, hogy az örököstársak egymás közt kölcsönös szavatossággal tartoznak aziránt, hogy minden örökös meghatározott örökrészét tényleg meg is kapja, csak akkor alkalmazható, ha osztályos egyezség alapján osztályrészbe kapott valamely vagyontárgy vonatik el az osztálytárstól annak önhibáján kivül eső okból. A k i r. Curia: Felperesek azon alapon is kérték az alperese-