Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)

Öröklési jog. Végrendelet megtámadása. 93 249. A végrendeletnek erkölcsi kényszer hatása alatt keletkezett pontja érvénytelen. A m. k i r. C 11 r i a: A tanuk vallomásával bizonyítva van az a körülmény, hogy a midőn 1900 deczember 17-én a végrendelet felvétele czéljából alperes özv. Sz. J.-ilé által meghivott tanuk az örökhagyó lakásán megjelentek és az örökhagyó kijelentette, hogy a nevezett alperes mint ápolója részére 800 koronát kiván hagyományozni, az alperes fia Sz. L., a ki mint a végrendelkezéshez meghivott tanuk egyike volt jelen, azt jelentette ki kiabálva, hogy ilyen kevés összegért anyját nem engedi itt lenni; t. i. az örökhagyó ápolásával foglalkozni; bizonyítva van továbbá, hogy mivel Sz. L. a viselkedése miatt a községi jegyző által a szobából kiutasittatott, ugyanő előbb a konyhából, utóbb a szoba ablakán keresztül kiabálta be ugyanazon szavakat, s bizonyítva van végre, hogy Sz. L. eltávozása után maga alperes Sz. J.-né is kijelentette, hogy olyan értelemben, hogy örökhagyó 800 koronát hagyjon részére, a végrendeletet elkészíteni nem engedi s ezen okból a végrendelet felvétele 1900 deczember 17-én nem is eszközöltetett. E bizonyított tényállás mellett tehát, ha nem is lett a perben bizon3riték előállítva a tekintetben, hogy a következő napon vagyis a megtámadott végrendelet kelte napján alperes Sz. J.-né részéről jogellenes kényszer alkalmaztatott az örökhagyóra, tekintettel arra, hogy alperesnek és fiának az előző napon tanúsított magatartása s ugyanazok részéről tett kijelentések alkalmasok voltak arra, hogy örökhagyónál, a ki magára hagyott, magas életkoránál s a reá sulyosodó betegségnél fogva a mások segélyére szorult önmagával tehetetlen nő volt, azt a komoly aggodalmat keltsék fel, hogy az alperes Sz. J.-né által elhagyatva, beteg állapotában minden segély nélkül fog állani és csak ezen eshetőségtől való félelem uralma s a reá ezzel gyakorolt erkölcsi kényszer hatása alatt, tehát akaratának nem szabad elhatározásából tette alperes javára a végrendeletet attól lényegesen eltérően, a mint azt tenni a megelőző napon akarta: helyesen mondotta ki a kir. tábla az örökhagyó által alkotott végrendeletnek alperes javára szóló rendelkezését érvénytelennek. (Curia 1904 január 20. 407/903. sz. a.) 250. A végrendelet csak akkor érvényes, ha a végrendelkező szabad akaratának kifolyását képezi és érvénytelen az olyan végrendelet, a melyben foglalt rendelkezésekre az örökhagyó erőszak vagy fenyegetés által kényszeríttetett. Ily kényszernek tekintetett az, hogy az örökös a súlyos beteg örökhagyót (nejét) azzal fenyegette meg, hogy ha végrendeletileg nem íratja rá vagyonát, ha haza érnek megfojtja, illetve agyonszúrja vagy agyonüti őt, és őt a közjegyzői irodába húzkodta, ránczigálta, lökdöste. (Curia 1904 augusztus 31. 6515/903. sz. a.) 251. Az osztrák polgári törvénykönyv 1487. §-a nem alkalmazható oly esetben, midőn a végrendelet valódiságában is (mint testamentum falsum) támadtatik meg, minthogy a törvénynek idézett