Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)
90 Magánjog. Öröklési szerződés és halálesetre szóló ajándékozások. (Tervezet 1936-1952. §.) 244. A 2./- alatti nyilatkozatban foglalt megállapodás lényeg* az volt, hogy mivel felperes az elhalt neje hozományát a másodrendű alperesnek kiadni volt köteles, viszont pedig az első- és másodrendű alperesek neki 900 K. földvételárral tartoztak, felperes ezt a földvételárat csak végső szükségben fogja az alperesektől követelhetni, és ha ez az eset be nem állana, a felperes elhaltakor a 900 K. földvételártőke a másodrendű alperesnek járó anyai hozomány fejében a másodrendű alperesnél megmarad, s ezzel mind a másodrendű alperes anyai hozománybeli követelése, mind pedig a 900 K. földvételárbeli tartozása megszűnik, s a felperes halála csak mint a követelések megszűnésének időpontja jelentkezik. Ez a megállapodás ilyképpen nem halál esetére szóló rendelkezést, hanem élők között kötött visszterhes jogügyletet tartalmazván. (Curia T904 deczember 29. G. 430.) 245. A korlátlan rendelkezési jog a kiskorúakat törzsvagyonukra vonatkozóan csak végrendelet alakjában illeti meg bizonyos előfeltételek fenforgása mellett s az az öröklési szerződésre ki nem terjeszthető; az ilyen szerződés gyámhatósági jóváhagyás hiányában eredetileg érvénytelen, és azt az örökhagyó a teljeskoruság elértével csak az öröklési szerződések érvényességéhez külalak tekintetében az 1876. évi XVI. t.-cz. 33. §-ában megkivánt és közokirat, vagy legalább magánvégrendelet kellékével biró okirattal erősitheti meg. A m. k i r. Curia: Az 1. r. alperes az örökhagyó özvegye a 2. a. házassági szerződésre hivatkozik, vitatván, hogy annak értelmében leszármazó hiányában őt illeti az örökösödési jog. Ebben a szerződésben a vagyoni kérdések nemcsak a házasulok élettartamára, hanem haláluk esetére is szabályoztatnak s e részben a szerződés öröklési szerződés, melynek érvényességéhez az 1876: XVI. t.-cz. 33. §-a értelmében alaki kellékek tekintetében megkívántatik, hogy az a végrendelet alaki kellékeivel birjon. E §. kifejezetten csakis az öröklési szerződések alaki kellékeit szabályozván, érintetlenül hagyja azokat a jogszabályokat, a melyek a szerződő felek cselekvő képességére vonatkoznak; minthogy pedig az örökhagyó a 2. a. szerződés keltekor 1900 január 30-án, még kiskorú volt: ez a szerződés gyámhatósági jóváhagyás hiányában eredetileg érvénvtelen, annál inkább, mert a korlátlan rendelkezési jog törzsvagyonukra vonatkozóan a kiskorúakat csak végrendelet alakjában illeti meg bizonyos előfeltételek fenforgása mellett, s az az öröklési szerződésre ki nem terjeszthető. 1. r. alperes ugyan azt vitatja, hogy az örökhagyó teljeskoruságának elérése után a 2. a. szerződést magáévá tette, megerősítette; tekintve azonban, hogy a házastársak közt létrejött jogügyletek érvényességéhez, általában az öröklési