Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIX. kötet 1913,1914 (Budapest, 1915)
14 Azonban a felebbezési bíróság elfogadta az elsőbiróság ítéletének tényállását, a mely szerint a felperes gyámsága alatt álló kiskorú gyermek az anya társadalmi állásának megfelelőleg rendes körülmények közt 14 éves korában már keresetképessé válik. Az állandó hivői gyakorlat szerint pedig az a kérdés, hogy valamely gyevmek milyen életkor elévése mellett válik munkaés kevesetképessé, ténykérdésre vonatkozik s az eziránti birói megállapítás felülvizsgálat alá csak a tényállásnak valamely jogszabály megsértésével való megállapítása esetében volna vonható, de a felperes ilyen irányban a tárgyalási jegyzőkönyvből vagy mellékleteiből kivehető jogszabálysértést fel nem hozott. Az a birói gyakorlat pedig, a mely szerint a gyermek munkaés keresetképessége elérésének időpontja esetenként a bíróság által állapítandó meg, esetleg továbbra, de sőt a gyermek élete tartamára is kiterjeszthető és hogy az eziránti kérdés ténykérdésre vonatkozik, a segélyre szoruló hét éven felüli gyermekek gondozásáról szóló 1901. évi XXI. t.-cz. és az ipari és kereskedelmi alkalmazottak betegség és baleset esetére való biztosításáról szóló 1907 : XIX. t.-cz. életbelépte után is fennmaradt és ezt az állandó birói gyakorlat nem befolyásolja az, hogy az állam az idézett és különleges viszonyokat szabályozó törvényekben közsegélyre szoruló hét éven felüli gyermekek gondozását a 15 éves életkorig a betegség és baleset esetére biztosított ipari és kereskedelmi alkalmazottak hátrahagyott gyermekei járadékigényét pedig ezek 16. életévük betöltéséig határozta meg, mert a házasságon kívül nemzett gyermek atyjának tartási kötelezettsége a gyermek munka- és keresetképessége elértéig terjed és független attól, hogy az állam mely életévig kivánt gondoskodni a fentemlített különleges viszonyokban élő gyermekekről. A felebbezési bíróság tehát nem sértett jogszabályt azzal, hogy a felperes gyámsága alatt álló törvénytelen gyermek tartásának időtartamát az idézett törvények határozmányaira való tekintet nélkül állapította meg. Ez indokokból a felperes alaptalan felülvizsgálati kérelmét elutasítani és őt a S. E. 109., 168. és 204. §-a alapján az alperesnek okozott felülvizsgálati költség megtérítésére kötelezni kellett. (Kir. Curia G. 135/1913. 1913 szeptember hó 20-án.)
