Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIX. kötet 1913,1914 (Budapest, 1915)

174 a felebbezési bíróság nem sértett jogszabályt, a midőn alpereseknek a felperességi jog hiányára alapított kifogását elvetette, annálfogva alpereseknek ebben az irányban emelt felülvizsgálati panasza alaptalannak találtatott. A kereset alapját képező A), B), C) és D) alatti adásvételi szerződésekben alperesek arra kötelezték magukat, hogy p—i róm. kath. elemi iskolának, mint eladónak, a szerződésekben kitett vételárakat tíz eg3-enlő részletben és a vételárhátralékok után félévenként 6%-tóli kamatokat fizetnek, s kiköltetett, hogy az esetben, ha vevők a tőke-, vagy kamatfizetési kötelezettségüket csak egyszer is nem teljesítenék pontosan, a hátralékos tőkeösszeg teljes egészében esedékessé válik és joga van eladónak azt a vevőkön behajtani; a felebbezési bíróság ítéletében pedig megállapíttatott, hogy jóllehet alperesek fölhivattak, mikép a fenti szerződések szerint lerovandó vételárrészleteket és kamatokat a cs.-egyházmegyei alapítványi pénztárba fizessék be és tudomással birtak, hogy püspöki rendelet folytán a kamatokat is ide és nem a p—i róm. kath. hitközségi pénztárba kötelesek befizetni, mégis az esedékes kamatokat az 1913. évi január 1-én beállott lejárati napon nem fizették meg, hanem 1913. évi február hó 17-ig maguknál tartották és azokat ekkor sem a felperesként föllépett cs.-egyházmegyei alapítványi pénztárba, hanem a p—i róm. kath. hitközség pénztárába fizették be. Minthogy a hivatkozott adásvételi szerződésekben a fizetés helye nincsen meghatározva, az ilyen esetben alkalmazandó anyagi jogszabály szerint pedig az adósok a fizetést elsősorban a hitelező utasításához képest az ezáltal kijelölt helyen, ilyen kijelölés hiányában pedig a hitelező lakhelyén tartoznak teljesíteni; minthogy alperesek a fizetést a lejárati nap után megkésve és ekkor sem a püspök által az egyházi vagyon fölötti felügyeleti hatóságából kifolyólag fizetési helyként jogosan kijelölt, s előre meghatározott pénztárba teljesítették, hanem ott és oly pénztárba, a hová és a hol teljesítendő fizetéstől eltiltattak; minthogy az esedékessé vált fizetés felvételére jogosult hitelező személyére nézve fennforgott kétely folytán alperesek a fizetés késedelmének hátrányos következményei alul csakis a birói kézhez való letétel által menekülhettek volna, a mit azonban elmulasztottak, és ily körülmények közt a megkésve és a nem