Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIX. kötet 1913,1914 (Budapest, 1915)

144 a valóknak elfogadott tényekből következtetés utján minő tényállás volt volna megállapítandó, tekintetbe nem vehetők. A felebbezési bíróságnak a S. E. 197. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárásban irányadó Ítéleti tényállása szerint, alperesek jogelődei haszonbérbe vették felperes szőlőjét 10 évről 10 évre, és az utolsó haszonbérleti idő 1912. évi deczember hó 31-ik napjával lejárt. Ujabbi haszonbélbeadás esetére alperesek javára elsőbbségi jog köttetett ki, és felperes a haszonbérleti idő lejárta előtt értesítette alpereseket a haszonbérbeadás czéljából kitűzött árverés határnapjáról, de alperesek megbízottjai az árverésen részt nem vettek, a szőlő ennek folytán másra üttetett le, és alperesek nem jelentették be, hogy elsőbbségi jogukkal élni akarnak. E tényállásból kifolyólag jogszerűen következik, hogy a kitűzött haszonbérleti idő lejártával a haszonbérleti viszony megszűnvén, felperes alpereseknek külön felmondani köteles nem volt, és minthogy a szerződésileg biztosított elsőbbségi jogukkal az árverés után nem éltek, a haszonbérelt ingatlan visszaadását jogtalanul tagadták meg, és minthogy ezek szerint felperes bérbeadó az ingatlan birtokát jogosan követelheti, nem sértett jogszabályt a felebbezési bíróság, hogy az erre irányuló keresetnek helyt adott. Jogszabály szerint a haszonbérlő abban az esetben, ha a haszonbérelt ingatlanon, a haszonbérbeadó tudtával, oly hasznos beruházásokat eszközölt, melyekkel a haszonbérelt ingatlan értéket tetemesen emelte, és ezekre szerződésileg kötelezve nem volt, költségeinek aránylagos megtérítését követelheti. Alperesek a per adatai szerint arra az esetre, ha a bérlemény átadására köteleztetnének, 15,000 K s jár. erejéig viszonkeresetet támasztottak az alapon, hogy a szőlő nagy részben 1902. évben kipusztulván, az ingatlant rigolirozni és új szőlőtőkékkel beültetni voltak kénytelenek, már pedig ők szerződés szerint csak a szőlőt jó karban fenntartani és ily állapotban visszaadni kötelesek. Minthogy alperesek állításuk szerint a szerződésileg elvállalt kötelezettségük mérvét túlhaladó hasznos beruházást eszközöltek, és a felebbezési bíróság ítélete tényállást nem foglal magában a tekintetben, hogy a szőlő kipusztulását mi okozta; továbbá, hogy alperesek a tőkék kipusztulása esetére az írásbeli okiraton kívül