Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIX. kötet 1913,1914 (Budapest, 1915)
121 toztatta akkép, hogy az alpereseket egyetemleg és végrehajtás terhével arra kötelezte, hogy a felperesnek tartásdíj felében az 1912. évi márczius hó 19-ik napjától kezdődően havonkénti 36 K-t, még pedig ennek a tartásdíjnak a mai napig lejárt havi részleteit egy összegben nyolcz nap alatt és a mai naptól tovább folyó havi részleteit minden hó 19-ik napján előre megfizessék ; továbbá, hogy a felperesnek az alsóbiróságok előtt lefolyt eljárásban felmerült perköltségek fejében összesen 322 K és felülvizsgálati eljárási költség fejében 50 K-t nyolcz nap alatt megfizessenek, a következő indokolással: A felebbezési bíróság Ítéletében meg nem támadott tényállás gyanánt megállapíttatott az, hogy a felperes teljesen vagyontalan és teljesen munkaképtelen ; továbbá, hogy a felperesnek négy gyermeke van (a négy alperes), a kik közül a felperes természetben való eltartását csak az ország különböző helyein lakó harmad- és negyedrendű alperesek és ezek is csak felváltva, egy-egy félévre, esetleg egy-egy évre ajánlották fel. Minthogy az állandóan követett bírói gyakorlaton alapuló jogszabály az, hogyha a szülő eltartására köteles leszármazók többen vannak, akkor a tartásnak pénzbeli egyenértéke Ítélendő meg; mert a természetben való tartás csak egy helyen szolgáltatható ki: a felperesnek pénzbeli tartásdíj iránti igénye jogszerű annál inkább, mivel a felperes a neki a fenti értelemben felajánlott természetben való eltartással megelégedni már azért sem köteles, mert az nem egy helyen és nem állandóan igénybevehetően ajánltatott fel neki. Jogszabályt sértett tehát a felebbezési bíróság akkor, a midőn a fentiekkel ellentétes értelmű jogi döntése szerint, felperest a tartás pénzbeli egyenértéke iránti keresetével annál a jogszabálynál fogva utasította el, mintha a tartás elsősorban csak természetben követelhető; mert a fent kiemelt tényállás alapján az ügy eldöntésénél nem ez a jogszabály, hanem a felülvizsgálati bíróság által alkalmazott fenti jogszabály az irányadó. (Hasonló értelemben határozott a m. kir. Guria I. G. 189/907. és I. G. 35/910. számok alatt.) A kifejtettek alapján és arra való figyelemmel, hogy a felebbezési bíróság által e részben megállapított tényállás szerint a
