Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIX. kötet 1913,1914 (Budapest, 1915)

108 Az 1913 május 15-én tartott felebbezési tárgyaláson az 1913. D. 27/9. sz. jegyzőkönyv tanúsága szerint, a tanács két tagjában változás történt s mikor a bíróság a tárgyalást ennek daczára nem ismételte meg, megsértette az 1893 : XVIII. t.-cz. 107. §-ában megállapított eljárási jogszabályt. Igaz ugyan, hogy a 199. §. szerint a felülvizsgálati eljárásban már nem lehet felszólalni a felebbezési eljárás szabálytalansága miatt, ha az erre vonatkozó jog a 34. §. értelmében a felebbezési eljárásban megszűnt az által, hogy a fél a szabálytalanság ellen akkor fel nem szólalt vagy abba beleegyezett; az is igaz, hogy a jelen esetben a szabálytalanság ellen a felebbezési eljárás során senki sem szólalt fel, sőt a felek kifejezetten kijelentették, hogy a tárgyalást megismétlését nem kívánják ; mégis helyt kellett adni a felperesek által a 107. §. megsértésére alapított felülvizsgálati kérelemnek. A 34. §. 2. bekezdése ugyanis kimondja, hogy az 1. bekezdés intézkedése nem terjed ki az olyan eljárási szabály megsértésére, a melynek alkalmazásáról a felek le nem mondhatnak; ilyenkor tehát az eljárás szabálytalansága miatt a további eljárás során és a 199. §. szerint a felülvizsgálat rendén annak daczára fel lehet szólalni, hogy a fél a szabálytalanságba beleegyezett vagy az ellen akkor fel nem szólalt. A felülvizsgálati bíróság abban a meggyőződésben van, hogy a 107. §-ban előirt közvetlenség az egész sommás eljárásnak olyan alapvető sarkalatos szabálya, a melynek alkalmazásáról a felek le nem mondhatnak. Erre vall a 107. §. szövegezése, a mely szerint ítéletet «csak az a biró» hozhat, a ki a határozatnak alapul szolgáló tárgyaláson jelen volt és a biró személyének változása esetén a tárgyalás «megismétlendő» ; de erre vall a sommás eljárás egész szelleme, a mely a felek érdekeitől függetlenül az ítélkezés alapossága érdekében, tehát közérdekből és változhatatlanul akarja biztosítani a sommás eljárás egyik alapelvét: a közvetlenséget, hogy az Ítélethozatalban csakis oly biró vehessen részt, a ki a per egész anyagát a tárgyalás adataiból közvetlenül ismeri. Ebből pedig feltétlenül következik az, hogy a 107. §. szabálya a szóbeliség és a közvetlenség oly szükséges következménye, a melyről a felek le nem mondhatnak és a melytől a bíróság el nem térhet.