Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIX. kötet 1913,1914 (Budapest, 1915)

90 előterjesztett kereseti kérelmével azért utasította el; mert további tényként azt állapította meg, hogy a felperes 1600 koronányi fizetésére tekintettel megfelelő megélhetési alappal rendelkezik. A felperes felülvizsgálati kérelmében azt panaszolja, hogy a felebbezési bíróság a megélhetési alap megfelelő voltára vonatkozó ténymegállapítást mivel sem indokolja, a felperes életszükségleteinek mérvét vizsgálat tárgyává nem tette és így eljárási szabálysértéssel állapította meg azt, hogy felperes megfelelő megélhetési alappal rendelkezik. Ez a panasz alaptalan, mert a felebbezési bíróság ítéletében a felperes és alperes vagyoni viszonyait és társadalmi állását figyelembe véve, törvényszerű mérlegelés alapján mondotta ki azt, hogy a felperes által hivatali alkalmaztatásában élvezett 1600 korona évi jövedelem a felperes megélhetésére megfelelő, ez a kérdés pedig ténykérdés, a melyben a törvényszerűen megindokolt mérlegelés eredménye felülvizsgálat tárgyává sikeresen nem tehető és a S. E. 197. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárásban irányadó. Minthogy pedig jogszabály, hogy a különváltan élő nő, ha kellő megélhetési alappal bir, akkor sem igényelhet ideiglenes tartást a férjtől, ha a különélésre a féri magatartása szolgáltatott okot: a felebbezési bíróság nem sértett jogszabályt azzal, hogy a fenti tényállásból levont helyes jogkövetkeztetéssel felperest keresetével elutasította. (Kir. Guria G. 141/913. 1913 deczember 11.) 3396. Az igényper az 1881 : LX. t.-cz.-ben meghatározott és az 1893 : XVIII. t.-cz. 229. §-a által is fenntartott, rendkívüli mértékben korlátozott bizonyítási szabályoknak megfelelően nem arra van hivatva, hogy a lefoglalt dologra, illetve a követelésre vonatkozó jogosultságokat mindenkivel szemben az itélt dolog rendes hatályával végérvényesen eldöntse, hanem csakis azt a kérdést van hivatva tisztázni, hogy a végrehajtatónak a foglalással szerzett zálogjoga a jelenben, az adott tényleges körülmények között fennmaradhat-e az igénylőnek állított erősebb jogával szemben.