Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVIII. kötet 1912,1913 (Budapest, 1914)

hí A felebbezési bíróság megállapította tényállásként, hogy a felperesek vagyontalanok, továbbá, hogy korábban az elsőrendű felperes kereskedő volt de tönkrement s ekkor az elsőrendű alperes volt férjének hívására jöttek a felperesek Budapestre, a hol 14 éven át 1912 augusztus l-ig az elsőrendű alperes házában, a házmesteri lakásban laktak, a házmesteri teendőket végezték, ekkor azonban a beszerzett periratok szerint az elsőrendű alperes keresete következtében bíróilag köteleztettek a lakásnak elhagyására. De habár a felebbezési bíróság a meghallgatott orvosszakértő véleménye alapján tényállásként azt is megállapította, hogy az elsőrendű felperes, a kinek életkora 55—58 évre tehető, a nehezebb testi munkára nem képes ugyan, azonban korábbi foglalkozásának körébe vágó munkák elvégzésére nem képtelen s testi és szellemi ereje korának megfelelő, a másodrendű alperes pedig a háztartási munkát elvégezheti és így az elsőrendű felperes a maga erejéből megélhet, ez a tényállás mégis nem alkalmas a felperesek tartás iránti igényének elutasítására. Ugyanis az alperesek nem is kívánták tényállásként megállapíttatni azt, hogy a vagyontalan felperesek valamely olyan különös képzettséggel bírnának, a melynél fogva előrehaladott koruk mellett is magukat fenntartani képesek volnának. De arra nézve sincs a tényállás megállapítva, hogy a felperesek vagyontalanságuk mellett is a maguk részére előbbi foglalkozásuknak megfelelő kereskedést berendezhetnének, vagy előrehaladt koruk mellett is kereskedői alkalmazást, vagy házmesteri állást szerezhetnének s ezekre a foglalkozásokra korlátolt keresetképességűket érvényesíthetnék. Ilyen körülmények között ki kellett mondani az alperesek tartási kötelezettségének beálltát a gyermekeik tartására szoruló felperesekkel szemben és ennek megfelelőleg a felebbezési bíróság ítéletét meg kellett változtatni. Ezen a döntésen nem változtathat az a további körülmény sem, hogy az elsőrendű alperes a felpereseknek természetben való eltartását a saját lakásában és háztartásában felajánlotta és hogy a felperesek ezt az ajánlatot el nem fogadták, mert a fenti módon természetben való eltartásuk elfogadásának megtagadására jogos okuk volt, a mikor a felperesek mint szülök és az elsőrendű alperes mint gyermekük közötti viszony az által, hogy ez