Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVIII. kötet 1912,1913 (Budapest, 1914)
51 beadott felülvizsgálati kérelmet az elsőrendű alperes nevében is beavatottnak tekintette. A másodrendű alperes anyagi jogszabály megsértését panaszolja azért, mert a felebbezési bíróság nem vette figyelembe azt a kifogását, hogy felperes vitte el a másodrendű alperestől a gépeket és igy lehetetlenné tette, hogy ő azokat tovább használhassa, a minek jogszerű folyománya, hogy nem köteles bért a gépekért fizetni. Ez a panasz nem volt figyelembe vehető, mert másodrendű alperesnek kártérítési kötelezettsége a m. kir. Curiának 1910. G. 52. sz. a. hozott ítéletével végérvényesen jogilag megállapíttatván, a végeredményében az alperesek kártérítési kötelezettségének megszüntetését czélzó ez a kifogás annál kevésbé tehető újabban felülvizsgálat tárgyává, mivel másodrendű alperes ugyanezt a kifogást az ő kártérítési kötelezettségét megállapító 1909. D. 1106/3. sz. a. hozott felebbezési bírósági ítélet ellen beadott felülvizsgálati kérelmében már egy ízben érvényesítette, azonban az e kifogásra alapított felülvizsgálati panasz a fennidézett curiai ítéletében nyilvánvalóan alaptalannak találtatván, ez a kifogás a pusztán felperes kártérítési követelésének mennyisége és az eljárási költségek felett döntő felebbezési birói végitélet elleni felülvizsgálat körébe nem vonható. A másodrendű alperesnek további felülvizsgálati panaszát az képezi, hogy a bér egyenérték kiszámításának módja és a számítás alapja jogszabályba ütközik, mert nem lehet elfogadni azt, hogy a másodrendű alperes oly mértékben volt köteles mindig a gépeket kihasználni, a mily mértékben azt a bérszerződés megszűnése idejéig kihasználta. Ez a panasz alaptalan, mert a felebbezési bíróság ítéletének meg nem támadott s ez okból a S. E. T. 197. §. értelmében a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállásában megállapíttatott, hogy az alperesek milyen és mennyi bérösszegeket fizettek a bérlet tartama alatt a felperesnek, továbbá megállapíttatott, hogy az alperesek vétkességéből megszüntetett bérlet után az utolsó tényleges bérfizetéstől az újabbi bérbeadásig a gépek üzembe tartása esetén felperes ugyanolyan mennyiségű bérhozadékot nyert volna, mint a menynyit a bérszerződés fennállásának tartama alatt kapott, mindez azonban ténykérdést képez, ez pedig a S. E. T. 197. §. 2. bek. 4*
