Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVIII. kötet 1912,1913 (Budapest, 1914)
35 A felebbezési bíróság ennek a jogi álláspontnak megfelelt, mert elfogadta bizonyítottnak az egyes tanuk által vallott tények időpontjai tekintetében a tanuk vallomásaiban foglalt időpontokat és előadván indokaiban az egyes tanuk vallomását, ezek tartalmát bizonyítottnak fogadta el. A felperesnek az a panasza, hogy a felebbezési bíróság a tanúvallomásokat iratellenesen, azokban nem foglalt tartalom beszúrásával önkényesen és nem híven adta elő, tekintetbe vehető nem volt, mert a felperes tüzetesen nem jelölte meg az egyes tanukat, a kiknek vallomása az ítéletben iratellenesen, más tartalommal és nem híven adatott volna elő és miben tér el az indokbeli tartalom a tanuvallomási jegyzőkönyvek tartalmától, az ilyen teljesen általánosságban mozgó panasz pedig figyelembe nem vehető. Való ugyan, hogy a felperesnek a felebbezési bíróság ítéleti indokaiban megállapított sérelmes ténykedései nem mind az alperesnek a közös lakásból 1911 november 18-án történt eltávozását közvetlenül megelőző időben történtek, de ha a házassági együttélést közvetlenül megelőző sérelmes ténykedés az alperesnek jogos okul szolgált a különválásra és megbocsátottnak nem tekinthető, akkor a felperesnek korábbi és esetleg megbocsátott sérelmes tényei is figyelembe vehetők voltak. A felebbezési bíróság tényállása szerint a peres felek közt az 1911 augusztus 24-től 1911 november 18-ig tartott rövid együttélés alatt állandó volt az egyenetlenkedés s annak okozója mindig a felperes tűrhetetlen viselkedése volt, a ki az alperest idegenek előtt is becsületsértő kifejezésekkel illette, őt betegségében nem ápolta, annak első házasságából származó gyermekeit nem gondozta, a különélést megelőző éjszakán, vagyis 1911 november 17-én, mikor az alperes betegen feküdt, hunczut gazembernek nevezte, ezt a viselkedést a különélés közvetlen bekövetkezése előtt is megismételte, ez utóbbi tények után az alperes az együttélést a felperessel megszakította. Ez a tényállás pedig alkalmas arra a jogi következtetésre, hogy az alperesnek a házassági együttélés megszakítására jogos oka volt és hogy a megszakítást közvetlen megelőző sérelmes viselkedés az alperes részéről megbocsátottnak nem tekinthető. Minthogy pedig jogszabály az, hogy a különtartást csak az a feleség követelheti, a ki a házassági együttélés megszakítása 3*
