Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVIII. kötet 1912,1913 (Budapest, 1914)

122 a jogszabályt nem sértette meg a felebbezési bíróság, midőn a némi vagyonnal, de megfelelő jövedelemmel nem biró nő részére saját jövedelme pótlásakép tartásdíjat itélt. A m. kir. Guria S. Jánosné K. Ágnes felperesnek S. János alperes elleni ideiglenes nótartás és jár. iránti sommás perében alperest felülvizsgálati kérelmével elutasította a következő indokolással: A felebbezési biróság elfogadta ugyan az elsőbiróság Ítéletében előadott ügyállást, a mely szerint az elsőbiróság az ő elutasító ítéletét a peres feleknek az 1912. évi június 3-án bekövetkezett súlyos testi sértést megelőző időben egymás iránt tanúsított magaviseletére s ezt a magaviseletet megállapító tényekre fektette, ellenben nem vette az elsőbiróság bizonyítottnak az alperesnek a felperessel szemben 1912 június 3-án elkövetett azt a cselekményét, a melyre nézve a felebbezési biróság a tényállást kiegészítette és a mely cselekmény a felperest közvetlenül a házassági együttélés megszakítására kényszerítette, hogy az alperes a mondott napon tettleg bántalmazta, testén négyrendbeli sérülést idézett elő, a melyek részint 6—7 nap alatt, részint pedig 14—10 nap alatt gyógyultak. A pernél fekvő bűnügyi iratok azt is bizonyítják, hogy az alperes az említett napon ejtett testi bántalmazások miatt súlyos testi sértés vétségében jogérvényesen bűnösnek kimondatott és büntetéssel sújtatott. A felebbezési biróság nem sértett azzal jogszabályt, hogy az 1912 június 3-át megelőző időben a peres felek egymás irányában tanúsított magatartására vonatkozó tényeket, a melyek az együttéléssel 1912 június 3-ig folytatása által amúgy is megbocsátottnak tekintendők, tekintetbe nem vette és a felperesnek korábbi viselkedését nem minősítette olyannak, mint a mely viselkedés a különélésre a felperes hibájából is okul szolgált és a birói gyakorlat szerint a szintén vétkes felperesnek a külön tartásra való igényét jogossá nem teszi. Ha tehát a felperesnek az 1912 június 3-át megelőző és megbocsátottnak vehető viselkedése kifogásolhatónak volna is tekintendő, döntő súlylyal az bir, hogy a felperesnek az ellene 1912 június 3-án alperes részéről elkövetett és az együttélés megszakítására közvetlenül okot szolgáltató súlyos testi sértés