Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVIII. kötet 1912,1913 (Budapest, 1914)

109 kötött kelléknek nem felel meg, vagy oly hiányban szenved, a mely értékét vagy használhatóságát csökkenti; a megrendelő követelheti, hogy a vállalkozó azt, a mennyiben aránytalan költség nélkül lehetséges, javítsa ki és a vállalkozónak ebbeli késedelme esetében a megrendelő a mű kijavításáról maga gondoskodhatik s a vállalkozótól a szükséges javítási költség megtérítését követelheti. Minthogy pedig a felebbezési bíróságnak a felülvizsgálati eljárásban irányadó Ítéleti tényállásában megállapíttatott, hogy a templom külső és belső vakolásánál felperes éles homok helyett nagy agyagtartalmú iszapos homokot használt fel kismennyiségű mészkeverékkel, továbbá a párkányokat és tagozásokat nem képezte ki, hanem építészeti szempontból meg nem engedett módon a sima falfelülethez dróttal és szegekkel erősítette meg, végül ablakizzadást gyűjtő csatornát sem készített, a palafedél alá pedig kátránypapirost nem helyezett, mindezeket a hiányokat felperes felhívás daczára sem pótolta, és alpereseknek eme hiányok pótlása 11,116 K-ba került; továbbá megállapítást nyert a felebbezési bíróság ítéleti tényállásában, hogy az eternit pala helyett csekélyebb értékű műpalával való befedés által alperesek 900 K, az alapozásnál 49,7m3 falazathiány által 750 K, a belső vakolásnál iszapos homok használása által 1107 K és a czementburkolatnál a földnek rossz döngölése által 475 K munkaértékcsökkenést szenvedtek, végül a belső kimeszelés, a széktáblák és ajtóbetétek kijavítási költsége 413 K-ba került, s hogy mindezeknek a javítási költségeknek és értékcsökkenéseknek össege 14,7(>1 K-ra rúg, minthogy a fentidézett anyagi jogszabály alkalmazása mellett alperesek jogosítva voltak a felperes által nem teljesített munkákat felperes terhére és kárára végeztetni és másrészt az aránytalan költség nélkül nem pótolható munkák hiánya által előállott értékcsökkenést felperes követelésébe beszámítani, minthogy a beszámítás folytán a követelések az egymást fedező összeg erejéig megszűnnek: a felebbezési bíróság nem sértette meg, sőt helyesen alkalmazta az anyagi jogszabályt akkor, a mikor a felperesnek járó 10,000+ 11,350 K =21,350 K építésvállalkozói járandóságba az alperesek javára mutatkozó 14,761 K-t beszámította és a beszámítás eredménye után fennmaradó 6589 K tőkének és külön nem kifogásolt kamatainak erejéig marasztaló elsöbirói ítéletet helybenhagyta.