Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVIII. kötet 1912,1913 (Budapest, 1914)
103 szabadon mérlegelni volt hivatva az eskü alatt kihallgatott alperesek vallomásának bizonyító erejét és a 96. § hoz képest a vallomásukban felhozott ténykörülmények valószínűségét, mérlegelésének az az eredménye pedig, hogy az alperesek eskü alatti vallomását bizonyító erejűnek és valószínűsítettnek elfogadta, felülvizsgálat alá nem vonható. Végül a felebbezési bíróság mérlegelése körébe vonta Z. Bernát tanúnak az elsőbiróság előtt tett vallomását és minthogy nincs nyoma a tárgyalási jegyzökönyvekben annak, hogy a felperes ennek a tanúnak újból való kihallgatását a felebbezési tárgyalásnál kérte volna, a biróság annál kevésbé sértett eljárási szabályt azzal, hogy ennek a tanúnak újból kihallgatását el nem rendelte, mert a S. E. 156. §-a szerint a bizonyítás kiegészítését, vagy ismétlését még kérelemre is csak elrendelhette, de elrendelni nem tartozott. Mindezek szerint a felperes felülvizsgálati panaszai alaptalanok levén, őt felülvizsgálati kérelmével elutasítani kellett. (Kir. Curia G. 325 1912. 1913 május hó 31.) 3316. Az, hogy tényleg merült-e fel és milyen összegű kár, a biróság szabad belátása szerint határozza meg. A kir. Curia L. Ignácz és neje felpereseknek. B. Mihály alperes ellen 4809 K s jár. iránti sommás perében felpereseket felülvizsgálati kérelmükkel elutasította a következő indokolással : Felpereseknek a S. E. T. 185. § ának a) pontja alapján az anyagi jog szabályainak megsértése miatt emelt felülvizsgálati panaszai nem birnak jogilag megállható alappal. A felebbezési biróság Ítéletben ismertetett ügyállás szerint felperesek a kereset 1. tétele alatt követelésbe vett 122 K megtérítését az alapon igénylik alperestől, hogy ezt az összeget jövedéki kihágás miatt ellenük kiszabott pénzbírság czímén voltak kénytelenek lefizetni azért, inert alperes szerződésileg vállalt kötelezettsége ellenére felperesek részére az alperestől kibérelt vendéglői helyiségben az italmérési jogot nem szerezte meg. Minthogy azonban még abban az esetben is, ha alperest szerződési kötelezettség terhelte volna a fent jelzett érteleinben,