Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVIII. kötet 1912,1913 (Budapest, 1914)
85 a felebbezési bíróság nem sértett meg a tényállás megtámadott részének megállapításánál eljárási jogszabályt az által, hogy a felek nem vitás előadásai alapján a tényállásnak fentemlített részét nem vitásnak jelentette ki. A S. E. T. 185. §-ának a) pontja alapján anyagi jogszabálysértést látnak alperesek abban, hogy az asztalos és mázolási munkákban a szakértők által megállapított hiányok helyreállítási költségeit a felebbezési bíróság egyenlő arányban osztotta meg felperesek és alperesek közt, holott az összes hiányok megtérítése és pótlása a vállalati szerződés értelmében felperesek terhére esik. Ez a panasz is alaptalan, mert a felebbezési biróság Ítéletének a S. E. T. 197. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállása szerint nem lehetett azt megállapítani, hogy a hibák mennyiben okozhattak a fentemlített túlfűtéssel és mennyiben a felpereseknek hiányos munkája által, ily tényállás mellett pedig nem sértett meg sőt helyesen alkalmazta az anyagi jogszabályt a felebbezési biróság az által, hogy a helyreállítás költségeit arányosan részben az erre okot szolgáltatott alperesek terhére is rótta. Alaptalan alpereseknek a kamatfizetési kötelezettség kezdeti időpontjának az 1911. évi november 15. napján történt megállapítása elleni felülvizsgálati panasz is, mert a felebbezési biróság Ítéleti tényállása szerint alperesek, a kik a vállalati szerződés VI. pontja szerint a vállalati öszszegnek utolsó részletét a befejezéstől számított 14 napon belül tartoztak fizetni, ezen utolsó részletnek 2 3-ad részét 1911. évi november hó 15-ig önként ki is fizették felpereseknek és minthogy a felperesek terhére megállapított 454 K 50 f.-en kívül alperesek a fizetést jogos okból nem tagadhatták meg, alperesek az utolsó részletből visszatartott kereseti összeg tekintetében is az általuk önként elfogadott fizetési határidőtől kezdve késedelembe estek, az elmulasztott fizetési határidőtől kezdve pedig kamatfizetési kötelezettségüknek megállapítása késedelmük jogkövetkezményeképen az anyagi jogszabály helyes alkalmazásával történt. (Kir. Curia G. 316 1913. 1913 május hó 24.)
