Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVII. kötet 1911,1912 (Budapest, 1913)

58 alperesre kötelező, annak értelmében pedig alperes a haszonbért a haszonbérlemény egész területe után köteles megfizetni, minthogy továbbá e kötelezettségre annak a körülménynek, hogy alperes a halászati jogért és az épületekért is külön haszonbér fizetésére van kötelezve, mi jogi jelentősége sincs, mert e kötelezettségek egymás mellett megállhatnak és minthogy meg van állapítva, hogy az az összeg, mellyel alperes a keresetben jelzett időre a C) alatti szerződés alapján kiszámított haszonbér fejében hátralékban van, 424Ö K 60 fillért tesz ki: helyes a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, hogy alperest ennek az összegnek és kamatának megfizetésére kötelezte s mint lényegileg vesztest a S. E. 109. és 108. §-ai értelmében a perköltségben is marasztalta. Ezekhez képest alperest alaptalan felülvizsgálati kérelmével elutasítani s ugyanőt a S. E. 204. §-a értelmében a felpereseknek okozott felülvizsgálati költség megtérítésére kötelezni kellett. (Kir. Guria I. G. 164/1911. 1911 október 24.) 3201. A kir. kincstár telepese szerződésileg eltiltva lévén attól, hogy a neki átengedett házat vagy külsőséget másnak használatra vagy haszonélvezetre átadja, a szerződésbeli tilalmat nem szegte meg azzal, hogy mintán neje őt hűtlenül elhagyta, mint gazdálkodó, a ki a ház körüli kiszolgálást nem nélkülözheti, a kincstár engedélye nélkül, nős férfiakat feleségeikkel együtt a telepes házba befogadott, ügy azzal sem, hogy a Inezernást egy harmadiknak, annak két tehene használati díja fejében átengedte. A felebbezési bíróság a kir. kincstár keresete alapján 0. Mihály telepesnek a telephelyből kimozdítását rendelte el, ellenben a kir. Curia felperest keresetével elutasította a következő indokolással: Az alperesnek az a panasza alaptalan, hogy a felebbezési bíróság anyagi jogszabály sértésével hagyta figyelmen kivül az alperes részéről a kereseti jog elévülésére, helyesen elenyésztére nézve felhozott azt a körülményt, hogy a felperes kincstár a kereset beadását megelőzőleg már több mint egy évvel előbb jutott tudomására a kereset alapjául vett alperesi cselekményeknek,