Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVII. kötet 1911,1912 (Budapest, 1913)

40 és alaposnak találtatott az a panasz, hogy a felebbezési bíróság jogszabály sértésével mellőzte annak a jogszabálynak alkalmazását, a mely szerint a szerződés törvényt szab a szerződő feleknek s jogszabály sértésével értelmezte az A) alatti szerződés határozmányait és utasította el egészben a keresetet. A felebbezési bíróság ítéleti tényállása szerint ugyanis nem volt vitás a peres felek közt, hogy a felperes 1910 június 26-án eladta a S. megyei V. kéményseprő kerületben reáljogon gyakorolt kéményseprő üzletét 35,000 K vételárért Sch. Keresztélynek és hogy a vevőnek a szerződésből eredő összes kötelezettségeiért az alperes készfizető kezességet vállalt, a mely tényeket egyébként a keresethez fordításban csatolt s alaki és tartalmi tekintetben vitássá nem tett A) alatti szerződési okirat tartalma is bizonyít. Ugyancsak nem volt vitás a tényállás szerint az sem, hogy Sch. Keresztély vevő a kéményseprő üzletet a szerződésileg meghatározott időben, vagyis 1910 július 8-án birtokba vette, erre kellő időben 5000 K vételárrészletet fizetett, de később az üzletről lemondott, Kismartonból eltávozott és az üzlettel többet nem törődött. Az alperes, bár a felebbezési bíróság neki erre alkalmat adott, nem kifogásolta a D) alatt csatolt levél valódiságát és tartalmát, a mely szerint Sch. Keresztély vevő a felperessel szemben fizetésképtelenségét 1910 deczember 31-én kijelentette és felhívta a felperest, hogy a kéményseprő üzletet tulajdonába vegye vissza s annak tovább viteléről azonnal gondoskodjék, az E) alatti főszolgabírói végzés pedig bizonyítja, hogy a felperes az üzletvezetőként eddig bejelentett, de ezt az állását hirtelen elhagyott Sch. Keresztély helyett más üzletvezetőt jelentett be a hatóságnak, a mely a bejelentést 1911 január 24-én tudomásul vette. Az alperes pedig nem is kívánta tényállásként megállapítani, hogy Sch. Keresztély vevő az A) alatti szerződési okirat II. pontjában 1911 január 15-én fizetni kötelezett 2000 K vételárrészletet megfizette volna. Az A) alatti szerződési okirat V. pontjában pedig kiköttetett, hogy az esetben, ha a vevő az üzlet szabályszerű vezetésére vonatkozó hatósági rendelkezéseknek meg nem felelne, a felperes jogosítva lesz az üzletet, a melynek a vevő nevére való tulajdon-