Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVII. kötet 1911,1912 (Budapest, 1913)

Ili set beadása után esedékessé vált adót sem fizette ki, mert ez a S. E. 148. §-a korlátain kívül nem esik; minthogy azonban a fent kifejtetteknél fogva e ténykörülmény, még ha az való volna is, e per eldöntésénél jogi jelentőséggel nem bir, nem tekinthető szabálytalanságnak az sem, hogy a felebbezési biróság a per kimenetelére súlylyal nem biró ennek a ténykörülménynek megállapításába nem bocsátkozott. Ezeknél fogva felpereseket alaptalan felülvizsgálati kérelmükkel elutasítani kellett. (Kir. Guria I. G. 183/1911. 1911 szeptember 27.) 3182. Az a körülmény, hogy a kölcsönösszeg csak az egyik egyetemleges adóstárs kezéhez adatott, az egyetemleges adósok fizetési kötelezettségén nem változtat. Jogszabályként áll az, hogy a hitelező az egyik egyetemlegesen kötelezett adóstárs által nynjtott biztosítékról lemondhat, a nélkül, hogy ez által a másik egyetemleges adóstárs kötelezettsége változást szenvedne s így a hitelezőnek az a cselekménye, hogy a kézi zálogul az egyik adóstárs részéről neki adott értékpapírokat a másik adóstárs megkérdezése és beleegyezése nélkül az átadó adóstársnak kiszolgáltatta s ezzel a saját biztosítékát csökkentette, az egyetemleges fizetési kötelezettséget el nem enyésztette. A felebbezési biróság a p—i kölcsönző egylet keresete alapján K. Antal ellen 44,474 K s jár. iránt indított perében alperest 44,456 K 14 f s jár. megfizetésére kötelezte, a kir. Guria pedig felülvizsgálati kérelmével elutasította a következő indokolással : A perben nem volt vitás az, hogy az alperes az A) alatti adóslevél czimű okiratot aláírta; a felülvizsgálati kérelemben felhozott az az állítása pedig, hogy a két előttemező tanú kihallgatásakor beismerte volna azt, hogy az alperes az adóslevelet nem a tanuk előtt, vagyis ezek jelenlétében írta volna alá, ezeknek a tanuknak vallomásában nem foglaltatik, mert S. Nándor és D. Vilmos vallomásában csak az foglaltatik, hogy ezek a tanuk már nem emlékeznek arra, vájjon az alperes az adóslevelet az ő