Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVII. kötet 1911,1912 (Budapest, 1913)

(i így a haszonbérlőnek az a késedelme, hogy a haszonbért csak október 5-én fizette meg, nem tekinthető vétkes mulasztásnak. A felebbezési bíróság özv. H. Ferencznét Zs. Pál ellen haszonbérleti jogviszony megszüntetése iránt indított keresetével elutasította, a kir. Guria a perköltséget megszüntette, egyebekben azonban felperest felülvizsgálati kérelmével elutasította a következő indokolással: A felperes azt panaszolja, hogy a felebbezési bíróság jogszabályt sértett meg, midőn nem bontotta föl a peres felek közt fönnálló haszonbérleti jogviszonyt, holott a nem vitás tényállás szerint az alperes az 1910 október 1-én esedékes volt félévi haszonbérösszeget csak október 5-én fizette meg, ez pedig mind a peres felek jogviszonyát szabályozó haszonbérleti szerződés 12. pontja, mind pedig az állandó joggyakorlatunk alapján föltétlenül ok a haszonbérleti jogviszonynak lejárta előtt megszüntetésére. Ennek a panasznak nincs megállható alapja. Mert igaz ugyan, hogy az esedékes haszonbérösszegnek késedelmes megfizetése külön kikötés hiján is ok a haszonbérleti jogviszonynak azonnal megszüntetésére, ámde ebben a peres ügyben a felebbezési bíróság azt állapította meg tényállás gyanánt és ez a tényállás a S. E. 197. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárásban irányadó, hogy az alperes négy nappal október 1. előtt értesítette a felperesnek a pénz fölvételére jogosult ügyvédét arról, hogy az akkor esedékessé váló félévi haszonbérösszeget október 3. vagy 4. napján fogja az eladandó sertések árából megfizetni, a felperes ügyvédje pedig ezt az értesítést megjegyzés nélkül tudomásul vette. Ebből a magatartásból az alperes okkal következtethetett arra, hogy késésének nem lesz rá nézve hátrányos következése. A felebbezési bíróság tehát jogszabály megsértése nélkül vonhatta le ebből a tényállásból azt a jogi következtetést, hogy az alperes szerződésszegése nem vétkes, annál kevésbbé, mert mig egyfelől nincs megállapítva, hogy az alperes a haszonbérlet hét^éves ideje alatt a fizetésben késedelmes lett volna, addig másfelől az sem nyert megállapítást, hogy a felperesre az alperes csekély késedelméből bármilyen hátrány származott volna. Tekintve azonban, hogy erre a perre végeredményben mégis az alperes késedelme adott okot és ebből a szempontból a fel-