Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVII. kötet 1911,1912 (Budapest, 1913)

188 kevésbé lehetvén befolyással, mert az alperes, illetve jogelőde ezt a bérleti szerződést vállalata összes körülményeinek ismeretével kötvén meg: akár csavargőzös, akár kompátkelő vállalatról van szó, az alperes jogkörét a felperessel szemben a bérleti szerződés szabja meg és azzal szemben semmiféle közigazgatási szabálynak egyébként is tévesen idézett olyan rendelkezésére nem hivatkozhatik, a mely a felperes magánjogait e szerződés ellenére az alperes javára megszoríthatná. Mivel pedig a bérleti szerződés tartama a nem is vitás tényállás szerint 1912. évi február hó 26. napján lejárt; mivel a felperes az alperest a lejárat után fölszólította a bérelt egész területnek visszabocsátására, az alperes azonban ezt tenni vonakodott : a felebbezési biróság anyagi jogszabályt sértett meg, midőn nem kötelezte az alperest a bérelt egész területnek a felperes birtokába visszabocsátására, hanem csak ama területére, a melyen az alperes vállalatéhoz szükséges várótermek és pénztárhelyiségek vannak. A felebbezési biróság ugyanis téves jogi felfogással és a vonatkozó anyagi jogszabályoknak megsértésével minősítette a bérelt terület többi részét olyannak, a melynek visszabocsátását a felperes nem követelheti. Az alperes vállalata ugyanis, amint azt az annak minősítésére törvényes hatáskörrel rendelkező kereskedelemügyi m. kir. miniszter 1911 október 13-án 70,442. sz. a. a kir. közigazgatási biróság elnökéhez az 1896: XXVI. t.-cz. 100. és 101. §§-ai értelmében beadott felvilágosító írásbeli nyilatkozatában kifejezetten kijelenti, nem csavargőzös, hanem kompátkelés, a melyet csak elnézésből gyakoroltak hajózási engedély alapján. S hozzá teszi a kereskedelemügyi miniszter azt is, hogy ez állapot megváltoztatásától csak azért tekintett el, mert az alperes «partbérlete 1912. évi február havában lejár és ekkor ez a propeller-átkelés úgy is megszűnik.» Ilyen körülmények között nyilvánvalóan anyagi jogszabályt sértett meg a felebbezési biróság, midőn a felperessel szemben az 1885: XXIII. t.-czikkbe iktatott vízjogi törvény 66. §-ának 2. pontjában foglalt azt a tételt alkalmazta, hogy a parti birtokos kártalanítás nélkül tartozik a hajók és tutajok kikötését a hatóságilag megjelölt helyeken megengedni, mert az alperes gőzkompja sem a hajó, sem a tutaj fogalma alá nem esik. Jogsza-