Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVII. kötet 1911,1912 (Budapest, 1913)

163 telensége, illetve maradó keresetképtelensége szolgálata teljesítése közben következett be, mely szempontból nem jöhet figyelembe tagsági idejének kezdete és elég, ha a szolgálatképtelenség okából a szolgálat alól fölmentése tagsági ideje alatt történt. A felebbezési bíróság Gs. Ferenczet a m. kir. államvasutak nyugbérpénztára ellen évi 300 K nyugbér s jár. iránt indított keresetével elutasította, ellenben a kir. Curia felperes jogi igényét megállapította és alperest a kereset értelmében marasztalta a következő indokolással: Alapos felperesnek az a panasza, hogy a felebbezési biróság anyagi jogszabály megsértésével utasította el keresetével. A megállapított, de nem is vitás tényállás szerint a felperes 1904 április 14-én mint m. kir. állam vasúti napibéres géplakatos szolgálatának teljesítése közben egy mozdonykéménynek a tejére esése következtében eskórt kapott, a mely baj később oly súlyossá vált, hogy a felperest vasúti műhelyi szolgálatra alkalmatlanság czímén 1909. évi február 16-án elbocsátották a m. kir. államvasutak szolgálatából. A felperes, az alperes nyugdíjpénztár alapszabályai értelmében (2. cz.) csak 25. életévének betöltése után léphetett be a pénztárba, a mely belépés reá nézve abban az időpontban kötelezővé lett; tagságát 1905. szeptember 1-én kezdődő joghatálylyal számították. A felvétel, az alapszabályok 3. czikke értelmében olyan pályaorvosi bizonyítvány alapján történt, a mely munkaképességét bizonyította. A jogvita az alperes pénztár korábbi (1904 július 1. óta) hatályban volt alapszabályai 14. czikkének 2. pontja, illetve 1907 május 1. óta hatályos jelenlegi alapszabályai 15. czikkének 2. pontja körül, a melynek értelmében legalább 300 K-ás nyugbérre van igénye a nyugbérpénztár ama tagjának is, a ki szolgálatának teljesítése közben ért baleset következtében válik maradóan keresetképtelenné, mielőtt még tiz évi tagságát betöltötte volna. A felperes ezen az alapon követeli a keresetbe vett évi 200 koronás nyugbért, a felebbezési biróság pedig azért utasítja el keresetével, mert akkor, a mikor a keresetképtelenségét előidéző baleset érte, a felperes még nem volt tagja a nyugdíjpénztárnak. Ámde a felebbezési biróság jogi felfogása téves. Az alperes nyugdíjpénztárnak alapszabályai 1. czikke szerint, az az egyik czélja, hogy a máv. alkalmazásában állók közül 11*