Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVII. kötet 1911,1912 (Budapest, 1913)

157 adó ítéleti tényállása szerint alperesek elismerték, hogy S. Gábor, H. Dávid és M. Gyula a haszonbérelt területből ideiglenes szerződéssel még 1910. évi október hónapjában 65 holdat megvásároltak és birtokba is vettek, ennélfogva az alperesek által ellenvetett az a körülmény, hogy később eladók és vevők között az adásvételi szerződést illetőleg vita támadt, jelen perben súlylyal annál kevésbé birhat, mert jelen perben a felperesek és a vevők között létesült adásvételi szerződés érvényessége amúgy sem dönthető el és az adásvételi szerződés iránt az érdekeltek között támadt vita még kellő támpontot nem nyújt arra, hogy az adásvételi szerződés érvényesen létre nem jött; alaptalan tehát alpereseknek az a kifogása, hogy felpereseknek 1911. évi január hó 27-én erre a 65 holdra nézve még érvényes adásvevési szerződésük nem volt és ebből folyólag a haszonbéri szerződés megszüntetése iránti jogukat nem érvényesíthetik. (Kir. Guria I. G. 40/1912. 1912 márcz. 21.) 3249. A peres felek közt létrejött megállapodás szerint akkor, ha a felperes találmányát Németországban njdonság hiánya okából nem szabadalmaznák, az alperes a felperestől a többi államban a szabadalmazásért fizetett költség felét visszakövetelheti, ez .lényegében azt jelenti, hogy az alperes nem köteles felperes találmányát szabadalmaztatni. A felebbezési bíróság R. A. felperest a St. D. czég ellen 10,000 K s jár. iránt indított keresetével, a kir. Guria pedig felülvizsgálati kérelmével elutasította a következő indokolással: Nem sértett meg a felebbezési biróság anyagi jogszabályt, midőn a felperest kötbérre irányuló keresetével elutasította. A peres felek közt létrejött, a B) a. közjegyzői okiratba foglalt megállapodás 7. pontja szerint ugyanis akkor, ha a felperes találmányát a Németbirodalomban újdonság hiánya okából nem szabadalmaznák, az alperes a felperestől a többi államban a szabadalmazásért fizetett költség felét visszakövetelheti, a mi lényegében azt jelenti, hogy az alperes nem köteles a felperes