Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVII. kötet 1911,1912 (Budapest, 1913)

151 A peres felek jogvitája ugyanis azon sarkall, hogy az alperes a felperestől erdőirtásra meghatározott vételárösszeg megfizetése ellenében átvett ingatlan területet nem bocsátja vissza a felperes birtokába, hanem azt mezőgazdasági művelés alá fogta, noha az erre és illetve ezeknek a területeknek haszonbérletére vonatkozóan a peres felek közt az erdőirtást illetően létrejött megállapodásban megszabott föltételeket az alperes nem teljesítette, sem pedig a felperestől ebben a tekintetben később, az alperes szóbeli hozzájárulásával megszabott szerződéses feltételeket az alperes elfogadni és a megfelelő írásbeli szerződést aláírni vonakodik, haszonbért pedig az általa birtokban tartott ingatlanokért szintén nem fizet. Ebből a jogalapból és a megállapított, a S. E. 197. §-ának értelmében a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállásból azonban a felebbezési bíróság helyesen vonta le azt a jogi következtetést, hogy ebben az esetben a S. E. 1. §. p. 1. alpontja nem alkalmazható. Állandó joggyakorlatunk szerint ugyanis, de a m. kir. Guriának a peres felek közt lefolyt egy hasonló természetű perében 1912. évi február hó 20-án 1911. G. 250. sz. a. meghozott ítélete értelmében is, az idézett törvényes rendelkezés alapján a visszabocsátani kért ingatlan használatának ingyenesnek, a visszavonás jogosultságának feltétlennek, a felperes tetszésétől, tehát egyoldalú akaratelhatározásától függőnek kell lennie. Már pedig ezeknek a törvényes előfeltételeknek egyike sem forog fenn ebben a perben, a hol a felperes lényegében arra alapítja keresetét, hogy a szóban forgó ingatlanokra vonatkozó haszonbérleti szerződés az alperes hibájából nem jött létre, holott a felebbezési biróság megállapította és a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállásból és a csatolt okiratokból az derül ki, hogy a peres felek közt a szóban forgó ingatlanoknak az erdőirtás után való művelése és használata dolgában már az erdő kitermelésére nézve eredetileg létrejött jogügyletben is történt megállapodás, hogy az alperes czég az ingatlanokat a kitermelés befejezte után is, a felperes és megbizottainak tudtával és hozzájárulásával művelte és használta, továbbá, hogy azoknak mezőgazdasági kihasználása iránt a peres felek közt a 2 •/. a. jegyzőkönyvben foglalt megállapodás jött létre, a mely megállapodást a felebbezési biróság az anyagi jogszabályok helyes alkalmazásával minősítette haszonbérleti szerződésnek. Annak a kérdésnek a tisztázása azonban,