Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVII. kötet 1911,1912 (Budapest, 1913)

130 De ellenkezik az ilyen kikötés az életbiztosítási szerződésről ma általánosan érvényes elméletekkel, gyakorlattal és jogszabályokkal is, már pedig nyilvánvaló, hogy a nyugdíjegyesületbe lépés a magánalkalmazottra nézve az életbiztosítással igen sokban teljesen azonos jellegű, mert ő ezzel rendesen munkaképtelenségének esetére magamagának, halála után pedig családjának biztosít valamelyes életjáradékot. Igaz, hogy közel négy évtizeddel ezelőtt készült kereskedelmi törvényünk ebben a tekintetben nem tartalmaz irányadó szabályokat, ámbár 504. §-ának 2. pontja is, arra az esetre, ha az életbiztosítási szerződés hatályát veszti, mert az az esemény, melynek bekövetkezésétől tették függővé a felek a fizetést, többé be nem következhetik, a befizetett díjak harmadrészének visszaadását rendeli, tehát még sem megy a jogfosztás terén oly meszszire, mint az alperes egyesület nyugdíjszabályzata, a mely a felperest, a kire nézve a nyugdíjra jogosultság a fönn kifejtett okokból be nem következhetvén, teljesen megfosztaná 25 éven át befizetett járulékaitól is. Köztudomású azonban, hogy a hazánk területén működő bel- és külföldi biztosító vállalatok életbiztosítási feltételeikben már régóta igen sok részben javítottak a kereskedelmi törvénynek a biztosítási jog terén is immár sokféle szempontból elavultnak mondható álláspontján és hogy évek óta mindinkább általánossá lesz közöttük az a gyakorlat, a melyet a legújabb törvényhozások közül először a biztosító szerződésről az 1908. évi május hó 30-án kelt és 1910. évi január 1-én hatályba lépett németbirodalmi törvény tett meg tételes szabálylyá és a mely azóta a biztosító szerződés szabályozása körül a svájczi, a franczia és az osztrák jognak is irányítójává lett. E német birodalmi törvény 165—178. §§-ai értelmében ugyanis a biztosított a folytatólagosan fizetendő díjak ellenében megkötött, legalább három éves életbiztosító szerződést az üzleti év végén kezdődő hatálylyal bármikor felmondhatja és attól visszaléphet, anélkül, hogy evvel befizetett díjait teljesen elvesztené. Ő t. i. ilyen esetben vagy a befizetett díjaival arányos öszszegű díjmentes kötvényt kap a biztosító szerződésnek megfelelő eredeti esedékességgel, vagy pedig követelheti biztosítása díjtartalékának kifizetését. A német birodalmi törvényhozás ugyanis a biztosítási technika szempontjából fölhozott számos ellenvetésnek már csak azért is figyelmen kívül hagyásával, mivel számos biz-