Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVI. kötet 1910,1911 (Budapest, 1912)

50 két megfizetni köteles, mert a szolgalom újra feléledése, vagy végleges megszűnte nem függhet a kötelezett akaratától; és minthogy az által, ha a lakás szolgalmával terhelt, tehát a most jelzett kötelezettség biztosítékául is szolgáló ingatlan magán vagy árverési vétel utján másnak tulajdonába megy át, a kötelem jogi természete változást nem szenved, következéskép a jogosult az ingatlan új tulajdonosától is, ha ez az elpusztult házat felépíteni, vagy a jogosult részére más megfelelő lakást adni vonakodik, a lakás készpénzbeli egyenértékét jogosan követelheti: ezekhez képest téves a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, hogy felpereseket keresetüknek a lakás készpénzbeli egyenértéke megfizetésére irányuló részével elutasította. Ezért a felebbezési bíróság Ítélete vonatkozó részének megváltoztatásával felperesek részére a lakás készpénzbeli egyenértékéhez való jogát alperessel szemben meg kellett állapítani és minthogy a felebbezési bíróság ennek mérvére nézve a tényállást meg nem állapította a S. E. 204. §-a alapján ugyanazt a bíróságot e részben további eljárásra kellett utasítani. (Kir. Guria I. G. 193/1910. 1910 november 8.) 3096. Abban az esetben, ha a nő alapos ok nélkül hagyja el a férjének házát, a férj nejét visszahívni nem tartozik, hanem a nőnek áll kötelességében férje házához tényleg visszatérni, vagy legalább a visszatérést megkísérelni. Ügyállás : V. Betti pert indított férje M. Antal ellen ideiglenes nőtartás iránt az alapon, hogy férjének első házasságából származó és velük együtt lakó leányának megférhetetlen természete miatt kénytelen volt az együttélést megszakítani. Alperes vak ember, aki zongorahangolással keresi kenyerét. A felebbezési bíróság alperest havi 50 K tartásban marasztalta, ellenben a kir. Guria felperest keresetével elutasította a következő indokolással : A felebbezési bíróság által megállapított és részben az elsőbiróság ítéletéből elfogadott, a S. E. 197. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint felperes 1908. évi október hó 7-én az alperessel közös lakást elhagyta azzal a szándékkal, hogy az alperessel való házas együttélést megszakítsa* mely időtől kezdve a peres felek különváltan élnek.