Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVI. kötet 1910,1911 (Budapest, 1912)

45 és az 1896: XXV. t.-cz. 16. és 32. §-a illetőleg a S. E. 197. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint peres felek között nem vitás, hogy a per tárgyává tett ingatlanokat felperes jogelőde alperesek jogelődeinek 1848. évi január hó 1. napja előtt megmívelés végett évi taxa fizetése mellett átengedte és alperesek azokat ma is birtokolják és a taxát 1860. illetőleg 1895. évig fizették is; és a S. E. 197. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárásban bizonyítékul szolgálható tárgyalási jegyzőkönyvekből vagy ezek mellékleteiből nem tűnik ki és alperesek felülvizsgálati kérelmük rendén meg sem kisérelték kimutatni azt, hogy az említett tényállás valamely eljárási jogszabály megsértésével állapíttatott meg; már pedig a felülvizsgálati kérelem rendén az eljárási jogszabálysértés tüzetes kimutatása nélkül az iránt felhozottak, hogy mi a való tényállás, a S. E. 197. §-a értelmében tekintetbe nem vehetők. Ezenkívül panaszolják alperesek, hogy a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett az által is, hogy a per tárgyává tett és az 1845. évben keresztül vitt tagosítás rendén a kezükön volt ipari földek helyett cserébe kapott ingatlanokat majorsági zsellérbirtoknak minősítette. Alpereseknek ez a panasza is alaptalan. A tagosításnak czélja az ingatlanoknak a belterjesebb gazdálkodás szempontjából való összesítése és a tagosítás után kiadott ingatlan birtok úgy minőségileg mint mennyiségileg a tagosítás előtti ingatlan birtoknak egyenértéke és helyettesítője; a miből következik az is, hogy a tagosítás utáni birtok a tagosítás előtti birtok jogi természetét követi; ennélfogva a tagosítás utáni birtok is jogilag ipari földnek tekintendő; és ezt a jogi álláspontot nem rontja le az 1896. XXV. t.-cz. 9. §-a sem, mert e törvényszakasz annak világos tartalma szerint kizárólag a zsellérbirtoknak a tagosítás folyamán leendő czélszerű elhelyezéséről rendelkezik. Ezekután az előadott fennebbi tényállásból és a hatályban volt 1836: VII. t.-cz. 2. §-a 3-ik bekezdésének ama rendelkezéséből, mely szerint az ipari vagyis az úgynevezett industrialis illetőleg extrasessionalis ingatlanok taksásak és így majorsági földek, jogilag nem szenvedhet kétséget, hogy helyes a felebbezési bíróságnak az az Ítéleti döntése, mely szerint a per tárgyává tett