Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVI. kötet 1910,1911 (Budapest, 1912)

40 a bíróság a per folyamában a fél kérelmére az ellenfél könyveinek felmutatását csak elrendelheti, de nem köteles elrendelni, hanem csak indokolni tartozik az elrendelés mellőzését, ebbeli kötelezettségének pedig a felebbezési bíróság eleget tett; továbbá mert nincs nyoma sem a felebbezési bíróság tárgyalási jegyzőkönyveiben, sem az alperesi külön iratban, sem az Ítéletben, hogy az alperesek a felperesnek eskü alatti kihallgatását kérték volna és hivatalból is a bíróság a fél eskü alatti kihallgatását a S. E. 95. §-a szerint csak elrendelheti, de elrendelni nem köteles. Tekintettel arra a megállapított tényállásra, hogy az elsőrendű alperes a Sch. Lajos üzletét, ezzel szemben 35,000 korona vételárhátralék erejéig terjedő terhekkel vette át és Sch. Lajosnak a felperessel szemben fennállott tartozását a B) a. levélben 14,311 K 41 fillérben ismerte el, Sch. Lajos pedig ezt a tartozást az engedményezéskor a kereseti összegben fennállónak ismerte be, a felebbezési bíróság jogszabály sértése nélkül vehette bizonyítottnak a kereseti követelés fennállását, mivel az a kérdés, hogy a bíróság a kereskedelmi könyvekkel mit vett, vagy mit nem vett bizonyítottnak, a S. E. 64. és 75. §-a szerint a bizonyítékok mérlegelése körébe tartozik és a felebbezési bíróság ítéleti tényállása szerint az alperesek a kereseti követelés fenn nem állását semmivel sem bizonyították, az a panasz tehát, hogy a bíróság jogszabály sértéssel vette bizonyítottnak a kereseti követelés fennállását, alaptalan. Ha az adós tartozásáról a hitelezőnek váltót ad át, ezzel a ténynyel egymagában ügyletújítás (novatio) nem jön létre és a tartozás csak akkor tekinthető jogilag kifizetettnek, ha a hitelező a váltót kifejezetten fizetéskép veszi át, vagy ha az adós a váltót tényleg kifizeti. A perhez csatolt könyvkivonatokból kivehető az az elkönyvelés tehát, a mely szerint a felperes az elsőrendű alperes által neki adott váltóelfogadmányokat javára, de a be nem váltottakat ismét terhére írta, ügyletújításnak és fizetésnek jogilag nem tekinthető és így az a felülvizsgálati panasz, hogy a felebbezési bíróság megsértette az 0. P. T. 1376-1378. §-aiban az ügyletújításra vonatkozólag foglalt anyagi jogszabályt, a mikor a váltók adását és fenti módon elkönyvelését nem tekintette ügyletújításnak és ez által a fizetés által a követelést és a kezességi kötelezettséget elenyészettnek, szintén alaptalan.