Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVI. kötet 1910,1911 (Budapest, 1912)
29 rest olyan helyzetbe juttatták, hogy eltartása végett férjének netaláni keresményéhez birói segélylyel sem férhet, jogellenes volt, melyből folyóan a felperesnek okozott kárt megtéríteni tartoznak. A dr. A. Gyula és neje által megújított perben az a tényállás állapíttatott meg: hogy dr. A. Jenő és neje a felperes jövedelmüket meghaladó életmódot folytattak, minek következtében alperes 150,000 K adósságot csinált, a melyért 90,000 K erejéig felperes is kötelezettséget vállalt, hogy a költekező életmód folytatásához szükséges pénz beszerzése czéljából felperes férje váltókat hamisított és sikkasztott, hogy az adósságok rendezése, noha dr. A. Gyuláné e czélra egész vagyonát fordította, lehetetlennek bizonyult, a mikor is dr. A. Gyula az öngyilkosságot tanácsolta a felperes férjének, de ez az Amerikába való kivándorlásra határozta el magát, hogy dr. A. Gyuláné az említett elhatározást követő időben a búcsúzás alkalmával adta felperes férjének a 2500 K-t, hogy felperes a férje kivándorlásába beleegyezett, a kivándorlásnak pedig felperes is oka volt, hogy felperes férje itthon maradása esetében ügyvéd nem maradhatott volna, neki jövedelme nem lett volna és rá több évi fegyházbüntetés várt volna és így önmagának és családjának eltartására képtelen lett volna. E tényállásból a bíróság azt a jogi következtetést vonta le, hogy dr. A. Gyula és neje nem követtek el károsító cselekményt azzal, hogy felperes férjének a búcsúzás alkalmával 2500 K-t adtak és ez alapon az 1905. Sp. VÍI. 717. sz. a. kelt Ítéletével a dr. A. Gyula és neje alperesek perújítási keresetének helyt adva, az alapperben a felebbezési bíróság által 1904. D. 438. sz. alatt és a kir. Guria által 1905. G. 32. sz. a. hozott Ítéleteit hatályon kívül helyezte. Való ugyan, hogy dr. A. Gyula és neje alperesek perújítási keresetükben nem kérték hatályon kívül helyeztetni az alapperben a kir. Guria által 1904. G. 438. sz. a. hozott, a nevezett alperesek tartási kötelezettségét megállapító Ítéletet és ez az Ítélet az újított perben hozott 1905. Sp. VII. 717. sz. Ítélettel kifejezetten hatályon kívül helyezettnek jelölve nincs; minthogy azonban dr. A. Gyula és neje alperesek az alappert a végett újították meg, hogy felperes az ellenük megítélt tartás iránti követelésével elutasíttassék, nyilvánvaló, hogy perújítási keresetük az ő tartási kötelezettségüket a felperes javára megállapító kir. curiai 1904. G. 438. sz. ítéletre is kiterjedt és ez az Ítélet az újított perben