Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVI. kötet 1910,1911 (Budapest, 1912)

9 előbbiek által kiegyenlítendő összes követelésekre vonatkozólag kártól és pertől mentesíteni)). Ezekből a rendelkezésekből pedig nyilvánvaló, hogy a IV.—VII. r. alperesek kifejezetten csakúgy személyes adósaivá lettek a felperesnek, mint az I. r. alperes és a II. és III. r. alperesek jogelőde, annál is inkáb, mert a szerződés egyetlen szóval sem említi, hogy fizetési kötelezettségük csak a megvett ingatlan értéke, vagyis a jelzálog erejéig terjed, hanem kifejezetten a maguk személyében és egyetemlegesen vállalják a felperessel szemben is a kereseti vételárhátralék kifizetését, közvetlenül és a II. és III. r. alperesek jogelőde kötelezettségeinek kifejezett átvállalásával. Ezen az egyetemleges kötelezettségen nem változtat a szerződés 10. pontjában a vevő IV—VII. r. alperesek közt a megvett ingatlan tulajdonának aránya dolgában létrejött megállapodás, mert ez a vevők belső ügye, a mely a felperes jogait természetszerűen nem érintheti, mivel vele szemben az együttszerződő vevők, az általános jogelvek értelmében, egyetemleges adóstársakká váltak akkor is, ha ezt kifejezetten nem is mondják ki a szerződésben. De ugyanebből a szerződésből kifolyóan a felperes, a kinek javára és érdekében ott közvetlen kötelezettségvállalás történt, az alperesek részéről, az általános jogelveken nyugvó állandó joggyakorlatunk értelmében, közvetetlen követelési és kereseti jogot nyert a vele szerződőkkel, azok jogutódaival szemben, a kik vele szemben is szolgáltatásoknak közvetetlen teljesítésére kötelezték magukat, noha a felperes az A) és E) alatti szerződések megkötésének nem is közvetetlen részese. Ezek a szerződések a felperes és az I. r. alperes közt eredetileg létrejött adásvételi szerződésnek csak annyiban módosításai, hogy a vevők és illetve a kötelezettek száma szaporodott, egyebekben pedig annak minden rendelkezése kötelezi az összes alpereseket, mint kötelezettséget vállalókat. A mi különösen a felperes követelésének esedékességét illeti, ez azért állott be a hatályos szerződések értelmében, mert a nem vitás tényállás szerint a IV—VIf. r. alperesek immár az egész ingatlant a felperes beleegyezése nélkül tovább eladták, annak a vételárát tehát kötelesek lettek volna legelső sorban a felperes hátralékos követelésének teljes kiegyenlítésére fordítani, mert ez a követelés ezzel az eladással és az azzal kapcsolatos konverzióval azonnal esedékessé vált, jogukban állván az alpere-