Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVI. kötet 1910,1911 (Budapest, 1912)

130 zását tanuk vallomására alapította és a tanuk vallomásának bizonyító erejét a S. E. 64. §-a szerint szabadon mérlegelhette, mihez képest az alperesnek abbeli fejtegetése, hogy a tanuk vallomása bizonyító erejűnek nem tekinthető és hogy más érték volt volna meghatározandó, figyelembe nem jöhet. Alaptalan az a panasz is, hogy a felebbezési bíróság jogszabály sértésével állapította meg tényállásként azt, hogy az adásvételi ügylet megkötése, vagyis 1908 február előtt is és az után is a leltározás megejtése előtt hordattak az árúk az alperes üzletébe ; mert az ebbeli tényállást a felebbezési bíróság az általa felsorolt tanuk vallomása alapján állapította meg, a tanuk vallomásának bizonyító erejét pedig a bíróság a S. E. 64. §-a szerint szabadon mérlegelhette és a mérlegelés eredménye felülvizsgálat alá nem vehető. Hasonlóképen alaptalan az a panasz is, hogy a felebbezési bíróság minden bizonyíték nélkül állapította meg tényállásként, hogy a szerződés aláírása után elkészített és 1634 K 22 fillér értéket feltüntető leltár, úgy K. István tartozásainak kimutatása a felperesnek át nem adatott; mert a felebbezési bíróság ítéleti indokai szerint ez a tényállás nem volt a felek közt vitás, már pedig a nem vitás tényállás megállapítása további bizonyítást nem igényel. Végül alaptalan az alperesnek az a panasza, hogy a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett, a mikor a felek közt, kötött adásvételi szerződést érvénytelennek, s a felperest az érvénytelenítésre jogosítottnak mondotta ki. Ugyanis az a kérdés, hogy a szerződő fél a második szerződő felet megtévesztette vagy tudva tévedésben tartotta-e, ténykérdés és a megtévesztés vagy tudatos tévedésben tartás fenforgása esetében a jogkérdés csak az, hogy a megtévesztés vagy tévedésben tartás a szerződés lényegére vonatkozik-e vagy sem? A felebbezési bíróság elfogadta az elsőbiróság Ítéletéből azt a megállapított tényállást, hogy a felperes egy a társadalmi műveltségnek meglehetős alacsony fokán álló öreg asszony, továbbá hogy a szerződésnek az a része, a mely K. István tartozásának elvállalására vonatkozik, nagy gyorsasággal és megértelmezés nélkül olvastatott fel és a felperes a szerződés ebbeli tartalmát meg nem értette, az akaratával nem volt egyező, erre a tartalomra