Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVI. kötet 1910,1911 (Budapest, 1912)

127 A felebbezési bíróság ugyanis Ítéletében a C) és D) alatti okiratokat alakilag valóknak elfogadta, azonban tényként azt állapította meg, hogy a C) és D) alatti okiratokba foglalt ügyletekkel a felek akarata nem valóságos vételi ügyletek kötésére irányult és hogy felperes nem vette meg a C) és D) alatti okiratokban jelzett állatokat, hanem váltókölcsönöket adott M. Sándornak és e kölcsönök biztosítására mintegy zálogul kívánta a szarvasmarhákat lekötni. Való ugyan, hogy annak megállapítása, hogy a feleknek mi volt a valódi akarata, ténykérdés, minthogy azonban a jelen esetben magából a C) és D) alatti okiratokból megállapítható, hogy a felek közt jogilag mily természetű ügyletek létesültek: ez mint jogkérdés a C) és D) alatti okiratok alapján döntendő el, minek következtében tárgytalanná vált a felebbezési bíróság fenti ténymegállapítása ellen eljárási szabályok megsértése okából felhozott panasz. A C) alatti okirat szerint felperes átadott M. Sándornak 16,235 K 46 f-t azon czélból, hogy ez összegen a felperes részére 40 ökröt vásároljon, azokat kihizlalja, azután eladja olykép, hogy felperes legkésőbb 1910. évi márczius 25-ig 18,000 K vételárhoz jusson. M. Sándor e megbízást elvállalja, kötelezi magát a 16,235 K 46 fillér összeggel való elszámolás kötelezettsége nélkül a 40 ökörnek megvételére az azokra vonatkozó, a felperes nevére kiállítandó járlatoknak felperes részére való átadására, az ökröknek saját takarmányával való hizlalására és legkésőbb 1910. évi márczius 25-én eladására oly feltétellel, hogy a vételárból felperesnek 18,000 K lesz kifizetendő. A vételárnak a 18,000 K-t meghaladó része M. Sándort fogja illetni az általa elvállalt koczkázat és szavatosság, valamint a takarmány és a hizlalás teljesítése ellenértékéül. Az ökrök állagában vagy minőségében beállható minden veszély vagy kár kizárólag M. Sándort terheli, a ki egyúttal szavatosságot vállal az iránt, hogy felperes a kikötött időben a 18,000 K-t készpénzben megkapja. E szavatossági kötelezettség biztosítására és felperes fenti követelésének gyorsabb érvényesíthetése végett átad M. Sándor felperesnek 18,000 K ról szóló és 1910. évi márczius 25-én lejáró váltót és feljogosítja felperest, hogy az esetre, ha e váltó lejáratáig a 18,000 K-t meg nem kapná, a hiányzó összeg erejéig M. Sándor és neje ellen váltói úton eljárhasson. A D) alatti okirat szerint: felperes megvette M. Sándortól