Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVI. kötet 1910,1911 (Budapest, 1912)

117 tehát az alperes összesen 52 hónapon át tartozik ezt az összeget megfizetni, a mi 624 koronát tesz ki: a felebbezési bíróság jogszabályt sértett meg, midőn ezzel szemben azt mondotta ki, hogy a szóban forgó, ajándékozási szerződésnek czimzett jogügylettel, a melylyel a felperes tartására 500 koronának évi 100 koronás részletekben fizetésére kötelezte magát, az alperes teljesen szabadult az őt terhelő tartási kötelezettség alól. Ennyiben tehát a felperesnek vonatkozó panasza alapos. De lényegében alapos a felperesnek a beszámítás dolgában felhozott panasza is. Téves ugyan a felperesnek az a fölfogása, hogy tartásdíj iránt támasztott követeléssel szemben beszámításnak egyáltalán nincs helye, mert ilyennek van helye akkor, ha a tartásdíjat követelő felperes kifejezetten erre a követelésére kapott már az alperestől bizonyos összeget (hasonló értelemben határozott a m. kir. Curia 1899 márczius hó 9-én G. 609/1898. sz. a.*). Ennek következtében az alperes azt az összeget, a melyet 1909 július 5. óta a felperes tartására valósággal kifizetett, az általa ettől az időponttól kezdve teljesítendő fizetésekbe a maga javára kétségtelenül beszámíthatja. Mivel azonban arra nincs tényállás megállapítva, hogy az alperes a felebbezési bíróság Ítéletének meghozataláig valósággal milyen összeget fizetett meg, a tartásdíjat pedig előre és készpénzben havonként kell megfizetni: a felebbezési bíróság jogszabályt sértett meg, midőn az alperes beszámítási kifogásának az ajándékozási szerződésnek czimzett okirat értelmében a jövendőben esedékessé váló részletek erejéig is helyt adott és éppen azért a felperes erre vonatkozó panaszához képest is kellett a felebbezési bíróság Ítéletét megváltoztatni. Ugyanebből az okból alaposnak találta a felülvizsgálati bíróság a felperesnek a felebbezési bíróság Ítéletének végrehajthatóságával szemben fölhozott panaszát is és éppen ezért meg kellett változtatni a felebbezési bíróság Ítéletének rendelkező részét. Mert a föntiek szerint is, de az 1868 : LIV. t.-cz. 256. §-ához képest is a tartásdíj fizetésére kötelezésnek határozottnak és olyannak kell lennie, a melynek alapján a felperes jogerősen megítélt követelésének végrehajtás utján kielégítését azonnal megkísérelhesse, függetlenül attól, vájjon az alperes eleget tett-e a többször említett okiratban elvállalt kötelezettségének, vagy sem, * Lásd IV. kötet 372. lapján.