Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVI. kötet 1910,1911 (Budapest, 1912)

114 a körülmény, hogy alkalmazottjainak fegyelmi szabályait a földmívelésügyi miniszter állapítja meg, mert hiszen a fönnidézett ítéletben is kifejtettek szerint az 1907: XIX. t.-cz. hatálya a 10. §-ában emiitett megfelelő állami szervek fegyelmi hatósága alatt álló állami alkalmazottakra is kiterjed; sem pedig az a körülmény, hogy alkalmazottjai részére nyugdijszabályzat létezik, a mely végellátásukról az állami alkalmazottakkal azonos módon rendelkezik, mert a végellátás biztosításának kérdése teljesen független az 1907 : XIX. t.-cz. czéljaitól. A betegség esetére biztosítással ugyanis a törvény azt akarja elérni, hogy a biztosított alkalmazott és hozzátartozója a törvény 50. és 51. §-aiban felsorolt eszközökkel necsak a megfelelő gyógykezelésben és anyagi támogatásban biztosan részesüljön, hanem azt is meg akarja akadályozni, hogy a betegség, az azzal járó tetemes költség az alkalmazottnak és családjának anyagi, esetleg erkölcsi romlását idézze elő. Mivel pedig a felperesnek az iratokhoz csatolt nyugdijszabályzata a betegség esetére az 1907: XIX. t.-czikk szabályaival egyező semmiféle külön támogatásról nem intézkedik: már ebből az okból sem állhat meg az arra történt hivatkozás. Hasonlóképpen nem állhat az meg a balesetbiztosítás szempontjából sem. mert a felperes nyugdijszabályzata nem tartalmaz olyan rendelkezéseket, a melyek minden körülmények közt összes alkalmazottjainak olyan előnyöket biztosítanak baleset be következésekor, a milyeneket az 1907: XIX. t.-cz. VII. fejezete nyújt. Mindezek következtében ki kellett mondani, hogy a felebbezési bíróság ítéletével nem sértett meg anyagi jogszabályt, miért is a felperest alaptalannak bizonyult felülvizsgálati kérelmével elutasítani és a S. E. 109., 168. és 204. §-ai értelmében a felülvizsgálati eljárás költségének viselésére kötelezni kellett. (Kir. Guria I. G. 268/1910. 1911 február 15.) 3124. A törvénytelen gyermek anyja és a természetes apa közt kötött az az egyezség, melynél fogva az apa az egyszerre fizetett összeggel a gyermekkel szemben fennálló tartási kötelezettségét megváltja annyiban, a menynyiben a jövőt illetően joglemondást tartalmaz, jogilag nem hatályos.