Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVI. kötet 1910,1911 (Budapest, 1912)

85 bíróság ítéletében felperes keresetének a végrehajtási jog és árverési feljegyzés törlése iránti része felől intézkedés nem foglaltatik és az, hogy az ugyanezen ítéletben említett árverési hirdetmény már hatályon kívül van helyezve, annál kevésbé szolgálhat alapul a felebbezési bíróság ítéletének az alperes által kért megsemmisítésére helyesen feloldására, mert a telekkönyvi feljegyzések tekintetében az intézkedés hiánya nem az alperesre, hanem csakis felperesre hátrányos és mert az árverési hirdetményre történt hivatkozás csupán annak a végrehajtásnak meghatározására szolgál, a melyről az Ítélet intézkedik. Nem bir alappal alperesnek az a panasza sem, hogy a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett azzal, hogy az alperes által vezetett végrehajtást megszüntette. A felebbezési bíróságnak ítéleti tényállása szerint ugyanis megállapítást nyert: hogy L. Andrásnak eredetileg Gz. György és neje szül. D. Borbála ellen 16,000 K tőke és jár. erejéig fennálló, jelzálogilag biztosított követelése volt, a melyből 11,000 K-t a B) alatti okirat szerint a V. takarék és hitelintézetre engedményezett; hogy az engedményezéskor L. András akkép egyezett meg a mintegy 80 jelzálogi adós nevében, ezek között felperes nevében is eljárt S. József és P. Dömével, hogy ez utóbbiak által képviselt 80 adóssal szemben L. András a részére az engedményes által kifizetett 11,000 K ellenében lemond a 16,000 K követelésének az engedményezett 11,000 K-t meghaladó és még 3250 K erejéig fennálló részéről, valamint az ennek biztosítására szolgáló zálogjogáról, miután a 80 adós a V. pénzintézettől felvett kölcsönt L. András kezéhez folyósíttatták; hogy ugyanekkor L. András az említett 3250 K követelését és az arra vonatkozó zálogjogát csupán a Gz. György és neje 570/31. és 570/54. hr. sz. ingatlanaira és a B) alatti okiratban névleg felsorolt más tulajdonosok ingatlanaira tartotta fenn, a kik között azonban a felperes megnevezve nincs ; hogy a V. pénzintézet a reá engedményezett 11,000 K követelésére nézve a 80 adós által teljes kielégítést nyert, ennek ellenére azonban P. Antal kérelmére 1908. évi november 28-án oly tartalmú nyilatkozatot állított ki, mely szerint megengedte, hogy a most jelzett 11,000 K követelésére vonatkozó tulajdonjogának törlése bekebeleztessék s ez által erre a követelésre nézve