Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XV. kötet 1909,1910 (Budapest, 1911)

36 nyilatkozata alapján, a haszonbérleményen levő élő és holt felszerelés tárgyában a peres felek között adásvételi szerződés létesült és hogy a felperes az élő felszerelést a törvényes szabályoknak betartása mellett jogosítva volt volna a biróság közbenjötte nélkül az alperes veszélyére elárvereltetni s jogszabály sértésével alkalmazta a fenforgó esetre a K. T. 347., 351. és 352. §-aiba foglalt rendelkezéseket. Ezek a panaszok azonban alaptalanok. Jogilag kétségtelen az, hogy az oly tartalmú megállapodás, a melynél fogva a felperes köteles volt a haszonbérleményen levő élő és holt felszerelést a haszonbérlet leteltekor az alperes tulajdonába átengedni akkor, ha az alperes 1908 augusztus l-ig vételi szándékát a felperessel tudatja és a mennyiben a felek a szakértők iránt 1908 november 15-ig meg nem állapodnának, 1908 deczember l-ig ezt a becsértéket a felek által választandó egy-egy szakértő és az ezek által választandó elnök fogja kötelezöleg megállapítani, a becsértéket pedig az alperes 1908 deczember 15-ig lesz köteles megfizetni, mindkét félre nézve kötelező. Ebben a megállapodásban a vétel tárgya az élő és holt gazdasági felszerelés, mint ősszdolog (universitas rerum) kellőleg meg van határozva és a mikor az eladó és vevő a vételárnak meghatározását bizonyos esetben másra bizza, a megbízott által meghatározandó vételár az irányadó, minél fogva a felebbezési biróság nem sértett jogszabályt azzal, hogy a peres felek közt az adásvételi szerződést létrejöttnek tekintette. Tekintve pedig, hogy az alperes, a ki megvételi szándékát a felperessel kellő időben tudatta, a vételár meghatározására kikötött három szakértő közül az egyiknek megválasztását megtagadta és az ennek következtében felperes részéről foganatosított bírói becslés után a becsértéket meg nem fizette; tekintve továbbá, hogy az alperes részéről átvenni megtagadott nagymennyiségű holt felszerelés és állatok hosszabb időn át eltartása veszélylyel és arányban nem álló költséggel járt volna, a mire felperes kötelezve nem volt, ennélfogva nem sértett a felebbviteli biróság jogszabályt azzal sem, hogy a felperest a saját és az alperes érdekének megóvása czéljából, az általános jogszabályoknak megfelelően és az 1875: XXXVII. t.-cz. 347., 351. és 352 §-ai, valamint az 1881 : LX. t.-cz. 104. §-a esetének hasonszerüségénél fogva a holt felszerelésnek és az állatoknak az alperes vészé-