Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XV. kötet 1909,1910 (Budapest, 1911)

23 támasztható, az alperes ezeket a követeléseket annál kevésbé foglalhatta le, mert a váltópapir tulajdona is a felpereseket illeti. A felpereseknek ez a jogi fölfogása azonban téves. Mert igaz ugyan, hogy a váltóadós, a váltótörvény 39. §a értelmében, csak nyugtatványozott váltó kiadás ellenében köteles fizetni és hogy a megtörtént fizetés alapján a váltónak kiadását követelheti a váltóbirtokostól. Ámde nem is tekintve, hogy a váltókövetelésnek az elfogadó által kifizetése a váltó tulajdonát az elfogadóra ruházza, az igénypernek sajátos czéljával teljesen ellenkeznék, ha annak keretében bocsátkoznának a peres felek annak a kérdésnek a megvitatásába, vájjon a lefoglalt követelés megszűnt-e és vájjon ennek következtében a váltó elfogadója követelheti-e a váltókövetelésnek a foglalás alól fölmentését. Ellenkeznék ez az igényper jellegével és czéljával azért, mert a váltó birtokosa, a végrehajtást szenvedő, a kivel szemben a követelés megszűnte sajátképpen bizonyítandó és a kitől a váltó kiadása követelhető lenne, az igénypernek nem ügyfele és ő ebbe a perbe, a végrehajtási törvény 92. § a értelmében, csak a végrehajtató javára avatkozhatnék be, mert továbbá, a végrehajtási törvény 96. §-a szerint, az igénylő és a végrehajtást szenvedő között fönnálló jogviszonyra az igényperben hozott Ítéletnek amúgy sincs joghatálya, — azt a kérdést tehát, vájjon a felperesek tartozása és a végrehajtást szenvedőnek a lefoglalt váltókon alapuló követelési joga megszünt-e és hogy a felpereseknek nyilt-e joguk tőlük a lefoglalt váltók kiadását követelni, az igényper el nem dönthetné. A felperesek az igényperükkel érvényesített állítólagos jogukat akkor szorgalmazhatják majd, — ha a végrehajtást szenvedő ellenében külön perrel föllépni nem kívánnak, — a mikor a lefoglalt váltóköveteléseket tőlük behajtani megkisérlendik. Addig, míg ez meg nem történik, az ő jogi helyzetük lényegében nem válíozik, a foglalásból pedig reájuk jogi hátrány nem származik, mert a foglalás csak a behajtásra jogosultnak személyében idéz elő esetleg változást, de nem a váltóadós kötelezettsége tekintetében, annál kevésbé, mert a behajtásra jogosulttal szemben ugyanazokkal a kifogásokkal élhet, a melyeket a végrehajtást szenvedő váltóbirtokos ellenében hozhatott volna föl. Ily körülmények közt és tekintettel még arra is, hogy az adós saját tartozására tulajdoni igényt különben sem támaszthat, (hasonló értelemben ítélt a m. kir. Curia 1898 május hó 4-én 1.