Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XV. kötet 1909,1910 (Budapest, 1911)

10 kifejezetten kikötve, sem pedig az a felebbezési bíróság Ítéleté ben megállapított tényállás, hogy a haszonbérlő alperesek külön gazdálkodásra vonatkozó óhajtásukat a felperesnek bejelentették és ez azt nekik megengedte és a II. r. alperes által teljesített fizetéseket külön nyugtatta s a perhez csatolt elismervények és elszámolási iratok némelyikében haszonbérlőként csak a II. r. alperes van felemlítve, mert a külön gazdálkodásba és a haszonbérleménynek egymás közötti megosztásába való beleegyezéssel a felperes az egyetemleges kötelezettség megszüntetésébe jogilag beleegyezettnek nem tekinthető s ez a külön gazdálkodás és megosztás csakis a két haszonbérlőnek egymás közötti viszonyát szabályozta, azt pedig a felebbezési biróság nem fogadta el bizonyítottnak, hogy a felperes a kötelezettségek egyetemlegességének megszüntetésébe kifejezetten is beleegyezett volna, sőt azt állapította meg, hogy a felperes az egyetemlegességet fentartotta. Minthogy pedig a kötelezettségek egyetemlegességének következménye az, hogy azoknak bármelyik haszonbérlő részéről való elmulasztása valamennyi kötelezettre kihat, ennélfogva a felebbezési biróság nem sértett jogszabályt azzal, hogy a mulasztásoknak azt a következményét alkalmazta, hogy a haszonbérleti szerződést megszüntette arra való tekintet nélkül, hogy a mulasztást melyik haszonbérlő követte el. Az a panasz sem alapos, hogy a felebbezési biróság eljárási jogszabályt sértett, a mikor annak a tényállításnak bizonyítását, hogy a felperes a kötelezettségek egyetemlegességét fentartotta, a II. r. alperes terhévé tette és a mikor erre nézve a felperest bocsátotta vallomása tekintetében esküre. A fent kifejtettek szerint a haszonbérleti szerződésben vállalt kötelezettségek több haszonbérlő esetében egyetemlegeseknek tekintendők, ha az ellenkező ki nem köttetett, vagy ha a haszonbérlő ezt az egyetemlegességet meg nem szüntette. Az A) alatti szerződési okiratban a kötelezettségek egyetemlegességének ellenkezője kikötve nincs, sőt a haszonbér fizetésére nézve az egyetemlegesség világosan is kiköttetett. Ezzel szemben a II. r. alperes volt ki állította és vitatta azt, hogy a felperes az egyetemlegességet megszüntette s abba beleegyezett s nem a felperes kötelessége volt annak fentartását bizonyítani, hanem a II. r. alperesnek, mint az egyetemlegesség megszűntét á'lítónak és vitatónak állott kötelessé-