Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XV. kötet 1909,1910 (Budapest, 1911)

5 Felperes felülvizsgálati kérelmében panaszként felhozta azt is, hogy a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett azzal, hogy őt keresetével elutasította annak ellenére, hogy valónak fogadta el azt, hogy alperesek az 1907/8. gazdasági évben a bérleményen elegendő jószágot nem tartottak, kellően nem trágyáztak, 120 hold helyett csak 30—35 hold zöld ugart hagytak és a bérleményről takarmányt hordtak el. Ez a panasz lényegileg alapos. A felebbezési bíróság által alakilag és tartalmilag valónak ellogadott A) alatti okirat szerint ugyanis K. I. haszonbérbe vette felperestől az abban az okiratban meghatározott ingatlanokat az 1902. évi október hó 1. napjától kezdődő 12 évre többi között azzal a kikötéssel, hogy a birtokon bérlő tetszés szerint gazdálkodhatik, mégis azzal a megszorítással, hogy a jelenlegi szántóföldnél többet a legelőkből feltörni tilos, a szántóföldekből pedig Ve rész fekete vagy zöld ugarnak hagyandó évenként, vagyis 120 hold, a birtokon termett összes takarmány, szalma, törek, polyva a birtokon használandó fel és annyi marha tartandó, hogy az összes szántás alá került területek a 12 évi haszonbéri időszak alatt egy holdra egyszeri trágyázásra 200 métermázsa trágyát számítva, legalább kétszer áttrágyázva legyenek. A most ismertetett kikötések nyilván a bérlemény állagának és termőképességének állandó fentartását érintik, czélozzák és teszik a haszonbérlőnek kötelességévé, tehát olyan lényegesek, hogy azoknak a haszonbérlő részéről be nem tartása esetében a haszonbérbeadó külön szerződési kikötés nélkül is jogosult arra, hogy a miatt a haszonbérleti szerződést a folyó gazdasági év végére megszüntesse. Az alsóbirósági Ítéletek és a tárgyalási jegyzőkönyvek szerint a felek között nem vitás az, hogy K. I. az 1907. év végén meghalt, neki alperesek a biróilag elismert örökösei és az ő halála következtében az ő jogán alperesek léptek a bérlemény birtokába; ilyen körülmények között tehát az A) alatti okiratban foglalt haszonbérleti szerződésből K. I.-ra hárult jogok és kötelezettségek az alperesekre szállottak. A felebbezési bíróság, elfogadva az elsőbiróságnak idevonatkozó ténymegállapítását, tényként azt állapította meg, hogy alperesek az 1907/8. gazdasági évben a bérleményen elegendő marhaállományt nem tartottak, kellően nem trágyáztak, hanem a trá-